Szükségem lenne pár dologra, le is irom őket, éljen az újabb lista! Mikulás, Jézuska, A Vonzás törvénye – hajrá!
Kellene egy vizmelegitő, hatos melegségi fokú paplan vagy régi fajta pehelypaplan, derékmelegitő, pár hosszú atléta, néhány könyv, például Szécsi Noémi: Finnugor vámpir-ja, Frei Tamás A bankár-ja, Grecsó Krisztián Mellettem elférsz cimű kötete. Erről eszembe jutott ez utóbbi szerzőtől az annyi idő után végre elolvasott Tánciskola, olyan ellentétes érzelmeket váltott ki belőlem, hogy én sem tudtam vele mit kezdeni. Volt, hogy kinos kötelességgé vált az olvasás, volt, hogy képtelen voltam letenni a kezemből…de, talán épp ezzel érte el, hogy el akarjam még egyszer olvasni. Mostanában a fakultációkra olvasok újra, igy fedezem fel Kunderát újra és újra, mert mindig új oldalát mutatja meg. Most épp a giccs foglalkoztat a műből, ami eredetileg csak annyit jelentett, mint a természetesség elvetése. Mai jelentését jóval később nyerte csak el. Sztálin fiának története kiváló példázat, a szarról filozofálgatni pedig kiváló mérce arra, hogy ki milyen ember, menyire álszent. Egyébként pedig állatorvos történeteket olvasok kikapcsolódásként, amiből túl sok nem jutott az utóbbi időben. Előadtunk egy szindarabot két és fél hónap kemény munka után, most készülünk egy másikkal, bejutottunk a Bolyai-verseny országos döntőjébe, s itt – életemben először – zsűritag is leszek, felvételi előkészitőt tartok harminchat leendő gimnazistának, közben pedig készitem fel saját diákjainkat – mind a tizenkettőt – a társadalomismeret projekt érettségire is. Aki csinált valaha portfóliót, az tudja mit jelent az előző mondat. Állandó, sztenderd programjaim mellett minden hétre jut valami iskolai rendezvény is, vagy a hétvégére annyira kifáradok, hogy két napra lebetegszem. Most épp a fülem gyulladt be, de az antibiotikumnak köszönhetően már megszűnt a hasogató fájdalom.
Ennek köszönhető, hogy egyszerre négy-öt tevékenységet próbálok egyszerre csinálni, amivel az őrületbe kergetem férjemet. Ugyanis szerinte – eltérően a többi nőtől – én befejezem mind a négyet-ötöt, de a végére már olyan ideges vagyok, hogy kettő vagy három már csak igen csak nagyvonalú. Vagyis jobb lenne, ha szépen-sorban, egymás után tenném dolgomat, de akkor sosem végeznék. Ráadásul mostanában rengeteget felügyelek oktv-n, s a dolgozatok száma is megszaporodott, a heti 120 db-os nivót mindig sikerül produkálnom. És sokat szenvedek a most bevezetett digitális naplóval is, ami a hiányzásokat egy nap után automatikusan zárolja, ergó minden napra pontos nyilvántartás kell.
De, hogy valahová tartson is ez a szöveg, legyen keretes a szerkezet: a Gerbeaudban csodaszép dobozos macaronokat lehet kapni, ezt is kérek a fentebbiektől! Nekem bőven elég a négy darabos csomag.
A Gerbeaud-filmmel kivánok édes perceket. Maga a földi mennyország.
