marlen

olcsó uszoda, aquafitness

miért nincs egy olyan honlap, ahol az összes bp-i uszoda/strand elérhetősége, árai, szolgáltatásai össze lenne szedve? minden elavult, ami fenn van, kb. 15 honlapon, egy csomó megszűnt belőle, másik része a nyilvánosság számára nem látogatható stb. miért nem lehet külön úszójegyet váltani, amely kb. másfél óráig lenne érvényes? vagy ha van ilyen, miért kerül majdnem annyiba, mint az egész napos? miért kell aquafitness órára megvennem az uszodai belépőt is, mikor csak egy nm-t használok egy óráig kb.? miért nem fogadják el az üdülési csekket ilyenre?

tényleg fürdőváros vagyunk, csak épp nem tudja földi halandó igénybe venni a szolgáltatásokat….

Szokás azt mondani, hogy ha előlről kezdhetném, ugyanezeket a hibákat követném el. Ezzel nagyszerűen el lehet háritani a felelősséget, s még amolyan léha, bohém művészléleknek is feltünthetjük magunkat. Én ezt nem igy látom, s tudom hol és mikor hibáztam. 

1. Sosem kellett volna eljönnöm vidékről. Egyik rokonom mondta, hogy ép lélekkel nem lehet megúszni azt a váltást, melyet a kisfalusi-fővárosi életforma eltérősége kiván. Egyetlen sürgető parancs, a be kell illeszkedni! – mindenáron parancsa érvényesül.

2. Egyetem után maradni kellett volna a többiekkel a gazdasági átképzős suliban. Azóta ők bankokban, apehnél stb. dolgoznak, gondjaik nincsenek, az irodalommal legtöbbjük csak Coelho-n keresztül tartja a kapcsolatot. Szerencsés emberek!

3. Rengeteget hibáztam emberi kapcsolataimban is. Igen, leginkább itt kereshető minden problémám forrása.

A mai nap két csodálatos pillanata volt, mikor olvastam, hogy a mamámról készült “szuggesztiv erejű” portrémat beválogatták egy kiállitásra, melynek a megnyitója holnap lesz Miskolcon, a Miskolci Kortárs Művészeti Intézetben és az is, hogy zsűritag leszek a Freeblog “komplex blogok” kategóriájában. Meg vagyok hatva, és megtiszteltetésnek veszem. 

Tegnap pedig megérkezett Pöttyös “repülő kutya”- fotópályázaton nyert luxus kutyatörölközője, melyet rögtön el is irigyeltem tőle, (annyira puha és finom) de a kutya nem válik meg tőle, a hátára boritva szaladgál vele a lakásban.  Én pedig nyertem egy ilyet, melyet ezúton is köszönök:)

Egyre erőteljesen fogalmazódik meg bennem az igény, hogy szeretnék több lábon állni a világban. S ezzel együtt az elkeseredés is, hogy már lekéstem a kézműves-, gasztroblogger és újságiró karrierről, amely körülöttem kezd általános tendencia lenni.

Azt hiszem, nem megyek többet a Lukácsba. Elvesztette minden varázsát számomra, a terek még mindig sötétek, a viz hidegebb lett, az élménymedence masszázscuccaiért gyakorlatilag közelharcot kell vivni – egyedül nem is érdemes menni, mert mindent foglalni kell, s még ekkor is megkérnek, hogy add át a helyedet. Benn, a részletében  felújitott épületben van végre aquafitness, ellenben olyan rosszindulatú úrinőkkel, akik a fél életüket ott töltik, s a súlyzókra már a nevüket is ráiratnák legszivesebben. S ez a bennfentesség teljesen kiakaszt. Mindenki ismer mindenkit, s egyszerűen kinéznek. Ezt érzem. Tudom, nem vagyok közéjük való.

Hová menjek, ha olyan helyre akarok menni, ahol nemcsak úszni, hanem wellness szolgáltatást is igénybe lehet venni? 

Egy jó ideje komolyan gondolkodunk azon, hogy beruházunk majd egy viztisztitóba. Ebben megerősitett az a teszt, melynek kiértékelését most kaptam kézhez. E szerint kétszemélyes háztartásunk kb. 236.600 ft-ot fordit évente átlagban vizfogyasztásra, s ez kb. 1600 üres, kidobandó palackot jelent. Durva. Még akkor is, ha számitottam egy ilyen eredményre, mert egy hétig kisérletképpen egyetlen palackot sem dobtam ki, csak gyüjtögettem, s 36 darabbal zártuk a hetet…S akkor hol vannak még a máshol elfogyasztott ásványvizek?! 

Van még olyan mozi valahol, ahová fekete-fehér fotókon vannak kitéve a következő heti műsor képei?!

Nekem határozottan szimpatikus, hogy a tanév mindig hétfőn kezdődjön és pénteken érjen véget. S általában egyetértek az oktatás területén bekövetkező változásokkal, kezdeményezésekkel. S igen, már alig várom, hogy kezdődjön a tanév, mert akkor nem agyalnék dijakon, amelyekhez semmi közöm, s melyek úgyis baráti kapcsolatok alapján dőlnek el,  utazásokon, melyekhez szintúgy semmi közöm,  semmibe vesző napokon, melyekhez sok közöm van. Tudom, elkényelmesedtünk az utóbbi időben. Minden téren. Nem értékeltük az otthont. Nem értékeltem azt, hogy milyen kellemes az ágyban olvasni. Belém rögzült az álértelmiségi duma, hogy kispolgári az ágyban tévézni, és egyáltalán tévézni. Mindig valami különlegesre, nagyszabásúra, extrémre vágytam, vártam. Pedig olyan egyszerű lett volna. Mindig is itt volt, csak észre kellett volna vennem. Olyan emberekre fecséreltem az időmet, akik nem a megfelelőek voltak nekem. Igyekeztem lehetőleg jól cselekedni, emberekkel jót tenni, akár saját magam háttérbe szoritása árán is, s nem kaptam cserébe szinte semmit. Elvesztettem a veszélyérzetet menetközben. Pedig engem leginkább az jellemez. A folytonos analizás, az erőszakkal behúzott kézifékek, mert vajon hol állna meg, ha nem ezt tenném?! Nem kell már az adrenalin. Másképp kell csinálni, másképp kell élni.

Az emberélet útjának felén állok, s mindenképpen meg kell találnom a helyes irányt.

Tudja valaki, mi köze van a Bauhausnak, a Goldfinger cimű James Bond-könyv és filmnek, és annak szerzőjének, Ian Flemingnek egymáshoz?:) Annyira szép és kerek történet!

Goldfinger Ernő már huszonhárom éves korában, 1925-ben elkerült Budapestről, hogy a párizsi Sorbonne urbanisztikai tanszékén szerezzen diplomát. 1934-től Londonban élt és dolgozott, de szülőhazáját sohasem felejtette el, élete végén fiatal magyar építészek számára alapított posztgraduális ösztöndíjat. 

Ő tervezte London első toronyházait. 1967-ben esztétikailag és technikai megoldásait illetően a brit Építész Szövetség aranyérmére érdemesnek találták Balfron Tower nevű toronyépületét, bár felmerült a kérdés: kellemes-e az élet egy felhőkarcoló méretű lakóházban. 

A kételkedők megnyugtatása végett Goldfinger Ernő a feleségével beköltözött az épület 27-ik emeletére. De két hónap elteltével ki is költöztek. Nem bírták elviselni, hogy folyton elromlik a lift.

Goldfinger Ernő nevét nem csak a modern épülettervei tették híressé. London hatalmas ősparkja, a Hampstead Heath mentén, az 1930-as években Bauhaus stílusú, kocka alakú villát építtetett önmagának, és ez, a szomszédai megítélése szerint, nem illett a környezetbe. 

Az egyik szomszéd, Ian Fleming krimi-író, az önkormányzatnál tiltakozott az építkezés ellen. Nem járt sikerrel, a villa felépült, ma védett építészeti műemlék és múzeum, amelyben Goldfinger Ernő képzőművészeti gyűjteménye tekinthető meg.

Ian Fleming azonban bosszút állt: leghíresebb James Bond kémregényeinek egyikében a gonosz főhőst Goldfingernek nevezte el. A magyarszármazású műépítész emlékét azonban a londoni épületei őrzik meg, továbbá az általa alapított tanulmányi ösztöndíj, amit idén Csepely-Knorr Luca, a Corvinus Egyetem PhD-hallgatója nyert el. 
forrás: inforádió