marlen

A nyers fotó iPhone-nal utazás közben, egy effektet rögtön rátéve: 

Körülbelül öt perc utómunka után: 

Ma reggel összefutottam a fodrásszal, aki megdicsérte, hogy milyen jó az új frizurám. Nem, nem azt mondta, hogy jól áll nekem, illik hozzám, hanem azt, hogy jó a hajam. Mivel gyakorlom az önuralom erényét, még bűbájosan mosolyogtam is rá. Mikor elváltunk, belerúgtam egy kőbe dühömben. Este hazajőve megnéztem mikor jár le a hat hónap, és kétségbeestem. Hat hónap, az november (!) tizedike! Hat hónapig nem lehet keseregni, valahogy el kell viselni, együtt kell  élni az új hajjal. Mivel sapkát, kalapot a munkahelyemen nem hordhatok, a kis virágos, kis szalagos hajráfjaimat pedig egyszerűen kinevetik, így hozott anyagból kell dolgoznom. Ezért készültek ezek a képek. Egyrészt, hogy dokumentálják mennyit nő majd  a hajam, másrészt, hogy megtanuljam addig is viselni ezt a hajat. Kegyetlen hosszú lesz a hat hónap.

Valóra váltottam múltkori lelkendezésemet, köszönet érte Monkának!

Mindig is tetszett, de mióta belefutottam a Sex and the City 2.-be az HBO-n, nekem ő az abszolút stílusikon. 

Lujzi tévézik. ViaSat History-t néz, s mikor kikapcsoljuk a tévét, morog. Lujzi tévézik. Az okosok szerint ezt nem teheti, mert a macska csak foltokat lát, mégis ezt teszi. 

Szerintem se az nem normális, hogy dec. 24-én egész nap zuhog az eső, se az, hogy dec. 25-én kora reggeltől úgy süt a nap, hogy képtelenség aludni, és a madarak tombolnak a fákon….Ha jól emlékszem, két éve volt karácsonykor 22 fok, mikor egy szál pólóban napoztunk az udvaron…Lehet, hogy csal az emlékezetem, de én karácsonykor nagy havazásokra emlékszem nemcsak gyerekkoromból, hanem még az egyetemi évekből is. Mióta Pesten élek, azóta vannak ezek a furcsa telek, az utóbbi másfél évtizedben. Vagy nem? Csak annyira vágyom a hóra, hogy ezt gondolom? 

A férjem szavai, az ő listája: “Fenyőfa kész. Halászlé kész. Pulyka kész. Palacsintatorta kész. Ajándékok kész. Kis pihi délután kész. Karácsony szenteste : mission completed. Minden kedves és nem kedves ismerősömnek Boldog Karácsonyt Kívanok!”

…én annyit tennék még hozzá ehhez, hogy mindemellett én még sütöttem pizzát is, mely pezsgővel fogyasztva egészen különös hangulatot ad a halászlétől, pulykától, mézeskalácstól zsongó karácsonynak:) azt hiszem, hagyományt teremtek ebből:)

“És minden dolgok mélyén béke él, 

És minden tájék éjén csend lakik, 

S a végtelenség összhangot zenél, 

S örök valók csupán mély álmaink…”

/Juhász Gyula: Béke/

A szomszéd háza. Lehetett volna belőle Falumúzeum, megvan még az udvaron álló kemencéje, a vendégek fogadására alkalmas gyönyörű ebédlője, a hálóban pedig a háromosztatú, tükrös, hatalmas fésülködőasztal – de, nem adták. A tulajdonosa régen elköltözött, a ház állapota pedig folyamatosan romlik. Sok időt töltöttem el itt, a teraszon végigfutatott piros, apró szemű szőlőt sikerült átmentenünk, a lila orgonákat sajnos nem. 

Viszont azok a meggyfák, melyek magja tőlünk hullott át, már hatalmasabbra nőttek, mint a mieink. 

A csodálatos, fafaragásokkal díszített ablak közelebbről.

A mozi. Itt néztem minden péntek és szombat este Bruce Lee,  Bud Spencer és Terence Hill-filmeket, s a No Mercy című film egyetlen jelenetére sem emlékszem, itt voltak a mulatságok, és szolgált házibuli helyettesítő helyként is. Természetesen, a nagyszerű faluszínház is itt működött. Pistinek, a mozigépésznek minden plakátja megvolt, a mozi előtt található hatalmas eperfát már kivágták. Azóta is keresem az olyan mozikat, ahová kis képeken ki van téve a következő heti műsor…

Másik nézőpontból: 

Az orvosi rendelő, és lakás. Azt hiszem, világéletemben ilyen házat szerettem volna. Minden megvan benne a giccshez: az emlékeimen átszűrődő zongoraszó, a titokzatos, zárt kocsibeálló, a szép esőbeálló, a gesztenyefák,  s az émelyítő, buja jázminillat, mely betöltötte a májusi-júniusi meleg éjszakákat. 

A régi általános iskola. Én csak az első két osztályt jártam már itt, de délutánonként itt volt a napközi, s ebédelni is ide jártunk. Sosem felejtem el: télvíz idején sikerült majdnem belefulladnom az udvarán található jeges pocsolyába, és összekenni úgy a házfalat, hogy szegény nagymamám mehetett meszelni…Minden karácsony előtt disznót vágtak a konyhások, így hurkával, dinsztelt káposztával és beijglivel búcsúztattuk az iskolában az óévet. 

A Tanács. A rendszerváltás óta Polgármesteri Hivatal, mamám majdnem negyven évet dolgozott itt. Az internettel például itt találkoztam először. A két hatalmas hársfát innét is kivágták…

Minden, amit eddig láttatok, egy kb. harminc méter sugarú körön belül található, s körülbelül harminc lépés is tőle a házunk. Ha kilépünk a körből, ott a templom. Református. Itt kereszteltek meg, s itt konfirmáltam. 

Az ivókút. Annak ellenére, hogy milyen idős, még szépen egyben van. 

S itt vannak a többi képről hiányzó gesztenyefák is. 

Ezt a képet ajándékba kaptam Palomától, és nagyon-nagyon szépen köszönöm! Imádnivaló vagy!:)

Szeged szép város, szeretem. Most mégis kimaradt, csak a városhatárig jutottunk. Ugyanis a kajak-kenu világbajnokságot a városon kívül rendezték. Ki kell emelnem a rendezők találékonyságát, szervezőkészségüket, hogy nem engedtek rá Szeged belvárosára jó pár ezer autóst, hanem még a város előtt, egy parkolóban hagyhatták az autót, ahonnét busz szállította át őket a verseny helyszínére. Egyébként is minden rendben volt a szervezéssel, ilyen gördülékenyen működőn még sosem voltunk. Most néhány fotóban próbálom összefoglalni, ami számomra érdekes volt, magyarázatokkal. 

Többféle festést kínáltak a szurkolóknak, az egyik ezek közül.

Kötelező kellék volt a szalmakalap, napszemüveg, ásványvizes palack, a mini hűtőtáska, jóganadrág, gladiátor szandál vagy saruszerűség.

Elkezdődött az 5000 méteres verseny, Csipes Tamarával.

Tamara közelebbről. Az első négy körben a harmadik volt, majd a hajrában, jól taktikázva, azonnal az élre tört, s nagy fölénnyel meg is nyerte a versenyt.

A díjátadó, hatalmas ujjongással, örömkönnyekkel sokak szemében.

Díjátadó, zászlófelvonással, a közönség hangosan énekelte a Himnuszt.

Voltak fura fazonok:) I.

Voltak fura fazonok:)II.

Voltak fura fazonok:) III. - a franciák találékonysága nem ismert határokat, ők akkor sírtak, amikor a közönség hangosan énekelte nekik magyarul a Marseilles-t:)

Közben megszületett ismét egy magyar győzelem, 200 méteren.

A boldog győztesek, akik végig énekeltek a színpadon: Kovács Katalin és Kozák Danuta.

Aki a díjat átadta: Botka László, Szeged polgármestere.

A közönség így reagált.

Közben a mellettünk lévő kanadai mama fia is aranyérmes B kategóriában, azt az örömüvöltést sosem fogom elfelejteni!:)

A vegyesváltókat már nem néztük végig, helyette repülőbemutatót csodáltuk.

Ami a szívinfarktust hozta némelyik bemelegítő versenyzőre:)

Hazaindultunk. Sosem voltam még ilyen sportrendezvényen, s a férjem szerint az első tízben sem lenne benne, ha kívánhatnék, hogy hová akarnák elmenni. Valószínűleg, eszembe sem jutott volna, ez így van. De, tényleg jól éreztem magam, pityeregtem is Csipes Tamara győzelmén, s jóleső érzéssel töltött el, hogy egy közösség részese lehettem. Megható és felemelő érzés volt.

Ónodi vásár, Tiszafüred és a Tisza-tó, Gyöngyös, Szentendre, Veszprém, Balatonfüred, Pest éjjel – az elmúlt napok állomásai.

Csodálatos időt fogtunk ki az arborétum sétához. Tökéletes volt minden szép fotók készítéséhez: a fények, az árnyékok. Válogattam egy párat a rengeteg képből, de ide nem fér fel mind, a többit facebook-on lehet megnézni. 

Ha tehetitek, ki ne hagyjátok a helyet, szerintem tavasszal és ősszel még gyönyörűbb lehet, mint most volt. 

Tegnap este Római, ma Vácrátót és Vác, holnap Gödöllő. 

Sokszor, sok helyen olvastunk már  a hires veresegyházi piacról és kirakodóvásárról, igy tegnap kilátogattunk. Aki teheti, ne hagyja ki, tényleg minden van, mi szem-szájnak ingere, jó áron, a lángos finom, az emberek nagyon kedvesek, a kinálat óriási, s van még egy Éleskamra nevezetű ház is, a Főtéren, ahol mindenféle házi és extra finomságokat lehet vásárolni. 

S hazafelé mindenképpen meg kell állni a fóti Szeplőtelen Fogantatás Templománál. Sokszor néztem már távolból az épületet, amely engem mindig a Notre Dame-ra emlékeztetett, igy alig vártam, hogy végre közelebbről is szemügyre vegyem. Nem csalódtam, gyönyörű. Kaptunk személyes tárlatvezetést is, a templomszolga hölgynek köszönhetően, s mindezt 300 Ft-ért. Olyan ismeretanyaggal rendelkezik, hogy sok művészettörténész elbújhatna mögötte. Tőle tudtuk meg azt is, hogy az a pici láda az utolsó képen többet ér, (Bianchini mester műve) mint az egész templomépület a benne lévő dolgokkal, s a telekkel együtt. Tiz évig készült ugyanis, maga a láda a legdrágább márványból, a rajta lévő diszek pedig mindegyike drágakő.

Azt is megtudtuk, hogy ez az egyetlen, teljes egészében romantikus templom Magyarországon, Ybl Miklós tervezte, s mindent belerakott, ami tetszett neki, igy valóban eklektikus alkotás lett. 

Vajon 100 év múlva e-book readerrel ábrázolják majd a szenteket? Vagy iPaddel? 

Három kedvenc állatom egy fotón, s látható, hogy a kicsi meg a nagyobb állat végre nem állandóan nyirja egymást!:)