marlen

Mivel szüleim elárulták féltve őrzött titkomat a férjemnek arról,  hogy mi volt az első szavam, a keritéskapuba kapaszkodva, s azóta lippi folyton ezzel szivat, megosztom veletek is, ha cserébe Ti is eláruljátok. Az enyém a “husziiiiii” volt, a husi, hús utánzásaként. 

Ja, és ha minden igaz, hatkor bekapcsolják a fűtést!

Árulja már el valaki, hogy kell a ” málnát karbantartani”, mert rendszerint ezzel a keresőkifejezéssel jön valaki, és annyira szeretnék már segiteni neki

Monival azért jó beszélgetni msn-en,  (amellett persze, hogy nagyon okos, humoros stb.) mert bármit bele lehet képzelni a mondataiba, s az ember lánya igazi nyertesnek érezheti magát, ha valamit megért belőle Garantált sikerélmény:)

Az mennyire gáz, hogy három hónapon keresztül locsolgattam az utcán talált virágot, melyről ma kiderült, hogy nem is igazi….darabonként szétszedhető műanyag… én meg mindig csodálkoztam, hogy mennyire jól birja a kiképzést itt nálunk…

Férjem munkahelyének valamelyik júliusi rendezvényén fellépett az egyik stand up-komikus srác. Meséli lippi és lelkendezik, hogy háromnegyed órán keresztül csak úgy lökte a srác a poénokat, improvizált és szerinte milyen nehéz munka lekötni ennyi időn át sok ember figyelmét. 

Én csöndben hallgatok, majd megkérdezem tőle: Szerinted én mit csinálok, mikor dolgozom? Nem háromnegyed órán keresztül próbálom lekötni 30-35 ember figyelmét, miközben még szórakoztatóan improvizálok is?:)

nyerjünk iPhone4-t:) 

Csak egy kattintás az oldalra:)

ezt  most olvastam: 
“édesanyám meg elutazott Ausztriába harminc olyan gyerekkel, akiket nem is ő szült. engem meg itthagyott magamra.”

hát, igen. nem olyan jó tanárgyereknek lenni.

Kis, kényszerű szünetünk után, (melyben fény derült a spamlevelek titkára és az elfelejtett, át nem utalt tárhelyszolgáltatás dijára) újra itt. Közben jártunk Csepelen (ahol nagyszerű boltra bukkantunk) megnéztük a Fürdőt is kivülről, mert bemenni nem volt bátorságunk, elautóztunk Pesterzsébetre, ahol a Fürdőt szétverve és bezárva találtuk, s mivel féltünk, hogy a Cinkotaival is ez a helyzet – a kertek alatt szépen eljutottunk a Leányfaluira vagy (falusira? ), ahol ismét jól éreztük magunkat. Megkóstoltuk a Sugar Shop belvárosi üzletének fagyikinálatát is (felejtős, geil, édes, rossz), 200 ft/gombóc áron. Soha többé, brr!

Le is festettük a szoba plafonját, persze az utolsó egy nm-en fogyott el a festék, igy az továbbra is hiányos. Felkerült végre a karnis is, van már szép függönyünk és sötititőnk is. Persze, a reggel nyolckor bekapcsolódó Lady Gagákkal és éjfélkor verekedő arabokkal szemben ezek sem védenek, ellenben legalább  a nap nem süt be.  

Évfordulónk is volt, három éve csattant el első csókunk. Egymással, persze.

De, azóta sem derült fény ezekre a szavakra, melyekről lippi mindig azt mondja, hogy nem is léteznek, mint például:  misz, szédojka, pacuha, dekec, patrac.

Tudnád folytatni?

“Életem egyik legjobb döntése volt ez az ágy!  - sóhajtotta férjem, miután kényelmesen végigheveredett és kinyújtózott rajta. Kérdő tekintetemet látva hozzátette: “Nem mintha  egy kilencven centisen nem lennék boldog veled!” – majd miután nyújtozott még egyet, halkan suttogta: “De azért ez mégis jobb így.”

Azért én meghallottam. Milyen “romantikus” is a férjem!

Kiérdemeltem a nap lúzere cimet, sokszorosan. Csak egy pillanatra szaladtam át a másik szobába vasalás közben, de ekkor a huzat becsapta az ajtót! Be-és visszajutni már nem tudtam! A kutya üvölt benn, (már amennyire egy kutya üvölteni tud) telefonom, a laptopom szintén benn, hogy még véletlenül se tudjak segitséget kérni, a vasaló megy… Én kétségbeesetten próbálom kifesziteni az ajtót, lecsavarozni a kilincset….semmi. Próbálom betörni az ajtó üvegét, kivülről nem törhető. Ekkor előszedtem az összes kést a konyhából és szép lassan, egyesével, alulról felfelé kipeckeltem velük az ajtót! Érdekes látvány lehettem. Háromnegyed órába telt, amig vissza tudtam jutni!

De, legalább az üveg miatt nem kell aggódnunk. 

Közben lejárt a mosógép is. A lúzerséghez annyit még, hogy sikerült a ma vásárolt felsőmet méretének harmadára összekicsinyitenem. 

Mindegy, ennél nagyobb bajunk sose legyen!

Egészen tavalyig az izlés ellen elkövetett rémségek közül legnagyobbnak a szőrös azaz téliesitett Crocs-papucsot tartottam. Meginogni látszottam ebben a vélekedésemben, mikor megjelentek a gladiátor szandálok, azoknak is a brutálisabb változatai – de, végül is a nyolcvanas években is voltak már hasonlók, átsiklom felettük. Könnyen megbarátkoztam a szines, kisvirágos és burberrys gumicsizmákkal is, gyerekkorom sárga, piros, kis csehszlovák lábbelijét idézik, s ha nem lennék harmincas nő, azonnal fel is venném őket. 

Összegezve tehát: eddig egy divat okozott megrázkódtatást.  Máig. Mert amit ma láttam, túl megy minden izléshatáromon. Tehénfoltos, tűsarkú gumicsizma. Durva. Önmagában is a tehénfolt, mely nekem a zebracsikkal együtt Győzikét idézi, brutális, de, hogy mindezt még gumival és tűsarkúval ötvözze valaki, ez már tényleg sok. Sokkot kaptam. 

Mondjuk, a férfiaknak is elmondhatná valaki, hogy a térdig érő Hammer-gatya borzalmas, és a testre tapadó, szűkitett szárú öltönygatya is! 

Jót mosolyogtam magamban, mikor megtudtam, hogy már lecsekkoltak facebook-on. Ezek után én is beirtam saját nevemet a Google-be, igy tudom, hogy nem engem ad ki a legnagyobb közösségi oldal. Elképzeltem, mekkora meglepetés lesz, mikor egy fekete, nagyon karakteres arcú nő helyett engem pillantanak meg – remélem, nem leszek nagy csalódás. 

Mert  a saját farkába harapó  kigyó vagyunk mi: ők csinálják, Esterházy ezért rajong, én meg Esterházyért.

Azért is szeretek itt lakni, mert lehet időnként arra ébredni, hogy egy csapat fiatal hazafelé tartva a sarki kiskocsmából megáll az utca közepén, és rögtönzött trombitakoncertet tart, miközben a többiek borízű, másnapos hangon éneklik a “Gyöngéden ölelj át, és  ringass szerelem”  című Keresztapa-opuszt. Csodálatos volt!

(fotó később)

Mindenkinek kellemes estét kívánok!

Két egér beszélget a hűtő előtt: 

- Te vigyázz, rád dől a margarin!

- Rám A Margarin?

Két ló beszélget, mondja az egyik: 

-Te! Igyunk meg egy sört, majd együnk egy adag zabot!

- Na, ne! AbrakADabra?!

Este lefekvés előtt előkerült az ősi dilemma.

Felül vagy alul? Te hogy szereted? Mert ugye Hofi is megmondta, ha felül vagyok, szédülök, ha alul vagyok fulladok, oldalról meg nem látom a tv-t. Szóval közvéleménykutatok vendégpostban, és a segítségeteket kérem. Tapasztalatok, előnyök, hátrányok, minden jöhet.

Igen. Új mosógépet szeretnénk venni.

Van annak valami kedves kollégiumi bája, hogy a lakás eredetileg 120 nm-es volt, és csak egy gyönyörű tolóajtóval választották le. Mivel a másik oldalon hat srác lakik, s minden tökéletesen áthallatszik, így óhatatlanul tanúja vagyok szerelmi életük kivesézésének, focimeccs nézéseiknek – de, legfőképpen sosem vagyok egyedül.

Mit nem adtam volna egy-egy ilyen beszélgetés kihallgatásáért a csajokról 18 évesen!

Nem kedvelem túlságosan, ha beleolvasnak az újságomba, vagy épp a telefonomba. Az újságot volt már, hogy felajánlottam az illetőnek, na, de a telefonommal mégsem tehetem ugyanezt! Helyette gyorsan betöltöttem csibike gyerekblogját a böngészőben, majd érdeklődő arckifejezéssel tanulmányozni kezdtem legújabb írását: “A petesejtem lélektana” címmel. Szegény bácsi döbbent arckifejezését látni kellett volna… végül teljesen megsajnáltam.

Csak nekem van olyan férjem, aki elmegy levágatni a haját, majd a PAKOLÁS, melyet a fejére kér, többe kerül, mint maga a hajvágás

Igen, lippinek még mindig ezerszer több ruhája és parfümje van, mint nekem.

Közismert gyűjtőszenvedélyem a bizsuk és táskák iránt. Körülbelül két havonta szerelmesedem be, majd ki egy-egy újabb darabból, bekerülnek a szekrény mélyére, elfeledkezem róluk, aztán felfedezem ismét, végül elajándékozgatom őket.

Nem ennyire ismert, de legalább ilyen szenvedélyes viszony fűz a rádiókhoz s órákhoz. A lakás minden helyiségében van egy, s mindegyiken kizárólagosan  vagy a Jazzy, vagy az Inforádió van beállítva. Mellesleg a Jazzy be sem jön rendesen, valami mindig leárnyékolja. Mégis így, recsegősen az igazi. Felidézi a nap legszebb részét, mikor már tompák a fények, a lefekvéshez készülődünk, Pöttyös bevackolódik, s a háttérben halk zene duruzsol.

Lippi szerint ez már fétis, de azért  hagyja, hogy hódoljak neki. Olyannyira, hogy ezekkel lepett meg Valentin-napra.

az udvari erkélyről:

embedded by Embedded Video

az utcai erkélyről:

embedded by Embedded Video

Jelen pillanatban a lakasban van ket iphone,  meg egy notebook. Egyikkel sem lehet bejegyzest írni: az elobbiek tul kicsik, az utobbihoz meg wifi kellene vagy hozzakotni az asztali gephez, melyhez van ket billentyuzet, melybol egyik sem mukodik. Ugy lopkodom ossze a googlebol es regi dokumentumokbol a magan s massalhangzokat egyesevel, majd deletevel osszehegesztgetem a szavakat..szurrealis

forras: www.dailybest.hu

Férjem hív, hogy csak most tudott elindulni, mert eddig melegítette az autó zárját, majd a kölcsönkért jégoldóval kiolvasztotta. Javaslom neki, hogy hazafelé akkor guruljon be egy benzinkúthoz és vegyen jégoldót.

Mire felháborodással vegyes hangon közli, hogy “de, hiszen van nekem olyan!”, majd a kérdésre, hogy hol, így felel röhögve: “Az autóban!”

Na ja, a logisztika meg a férfiak….

Szabó Lőrinc: Esik a hó

Szárnya van, de nem madár,
repülőgép, amin jár,
szél röpíti, az a gépe,
így ül a ház tetejére.
Ház tetején sok a drót:
megnézi a rádiót,
belebúj a telefonba,
lisztet rendel a malomba.
Lisztjét szórja égre-földre,
fehér lesz a világ tőle,
lisztet prüszköl hegyre-völgyre.
Fehér már a város tőle:
fehér már az utca,
fehér már a puszta,
pepita a néger,
nincs Fekete Péter,
sehol,
de sehol
nincs más
fekete,
csak a Bodri
kutyának
az orra
hegye
és reggel az utca, a puszta, a néger,
a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter
és ráadásul a rádió
mind azt kiabálja, hogy: esik a hó!

Sokáig gondolkodtam a csibike által nekem dobott kérdésen, de az én karácsonyi listámon továbbra is csak egyetlen kívánság áll, hogy a férjem hozza haza végre a gitárját és játsszon nekem rajta blues-t

A férjem ma megkért, hogy holnap – ha jobban leszek – kísérjem el kárómintás pulóvert vásárolni.

Miután a múlt héten kifejtette, hogy ehhez még nem érzi elég öregnek magát, így egyelőre nem tudok mit kezdeni ezzel a helyzettel

Jelen pillanatban így néz ki a kárómintás-projekt (vagyis én estem szerelembe ezzel a cipővel, s lippi még nem vett magának pulóvert)

Vannak dolgok, melyekre “meg kell érnie” az embernek, bizonyos életkor előtt a megvásárlása, a viselése egyszerűen nem jó. Ilyen például a férfiaknak a kárómintás pulóver, a Hugo Boss-cuccok, a mandzsettagomb és társai. Nőkre is igaz ez, szerintem. Egyszerűen vannak életkorfüggő dolgok.

Ezek szerint azzal a parfümmel, amelyet tegnap kaptam a férjemtől – elértem egy bizonyos életkort és státuszt.

Már csak a Chanel hiányzik. De ahhoz még nem érzem elég öregnek magam

Nem értettük miért nőnek ennyire, de a  múltkor végül  véletlenül kiderült, hogy  a halak minden nap kétszer ettek,  és sunyin hallgattak róla. A halak is mondjanak le.

Tegnaptól a férjem (IS) büszke iPhone-tulajdonos.  Azóta röhögök rajta megállás nélkül.  Huszonnyolc órája az élet medere másképpen folyik, a világ teljesebbé  és tökéletesebbé vált,  az eddig esetlegesen tátongó űr megszűnt.

Most épp azzal szórakozik, immár órák óta,  hogy az iPhone bármilyen, éppen szóló zeneszámot képes felismerni, azonosítani, kiírni az előadó nevét, az album adatait, sőt azt is, hogy milyen mix!

Ha technikai kütyükről van szó, minden férfiből kisgyerek lesz.

Istenem, mi lenne velünk  Horatio McCain nélkül?! David Caruso a legnagyobb, ez a pasi hihetetlen!  Szerintem a sorozat készítői már direkt írják ezeket a patetikus szövegeket, melyeket hadnagyunk   a narancssárga, irgalmatlan drámai háttér előtt, napszemüvegét feltéve, síri hangon, jelentékeny hangsúllyal mond! ááááááááá

nézzétek Jim Carrey paródiáját!

http://www.youtube.com/watch?v=glvGfQnx3DI