marlen

2011 legjobb döntésének azt tartom, hogy volt merszem egészen rövidre vágatni a hajam. Most pedig be fogom festeni olyan égővörösre, mint amilyen régen, hosszú-hosszú éveken keresztül volt. 

Szükségem lenne pár dologra, le is irom őket, éljen az újabb lista! Mikulás, Jézuska, A Vonzás törvénye – hajrá!

Kellene egy vizmelegitő, hatos melegségi fokú paplan vagy régi fajta pehelypaplan, derékmelegitő, pár hosszú atléta,  néhány könyv, például Szécsi Noémi: Finnugor vámpir-ja, Frei Tamás A bankár-ja, Grecsó Krisztián Mellettem elférsz cimű kötete. Erről eszembe jutott ez utóbbi szerzőtől az  annyi idő után végre elolvasott Tánciskola, olyan ellentétes érzelmeket váltott ki belőlem, hogy én sem tudtam vele mit kezdeni. Volt, hogy kinos kötelességgé vált az olvasás, volt, hogy képtelen voltam letenni a kezemből…de, talán épp ezzel érte el, hogy el akarjam még egyszer olvasni. Mostanában a fakultációkra olvasok újra, igy fedezem fel Kunderát újra és újra, mert mindig új oldalát mutatja meg. Most épp a giccs foglalkoztat a műből, ami eredetileg csak annyit jelentett, mint a természetesség elvetése. Mai jelentését jóval később nyerte csak el. Sztálin fiának története kiváló példázat, a szarról filozofálgatni pedig kiváló mérce arra, hogy ki milyen ember, menyire álszent.  Egyébként pedig állatorvos történeteket olvasok kikapcsolódásként, amiből túl sok nem jutott az utóbbi időben. Előadtunk egy szindarabot két és fél hónap kemény munka után, most készülünk egy másikkal, bejutottunk a Bolyai-verseny országos döntőjébe, s itt – életemben először – zsűritag is leszek, felvételi előkészitőt tartok harminchat leendő gimnazistának, közben pedig készitem fel saját diákjainkat – mind a tizenkettőt – a társadalomismeret projekt érettségire is. Aki csinált valaha portfóliót, az tudja mit jelent az előző mondat.  Állandó, sztenderd programjaim mellett minden hétre jut valami iskolai rendezvény is, vagy a hétvégére annyira kifáradok, hogy két napra lebetegszem. Most épp a fülem gyulladt be, de az antibiotikumnak köszönhetően már megszűnt a hasogató fájdalom. 

Ennek köszönhető, hogy egyszerre négy-öt tevékenységet próbálok egyszerre csinálni, amivel az őrületbe kergetem férjemet. Ugyanis szerinte – eltérően a többi nőtől – én befejezem mind a négyet-ötöt, de a végére már olyan ideges vagyok, hogy kettő vagy három már csak igen csak nagyvonalú. Vagyis jobb lenne, ha szépen-sorban, egymás után tenném dolgomat, de akkor sosem végeznék. Ráadásul mostanában rengeteget felügyelek oktv-n, s a dolgozatok száma is megszaporodott, a heti 120 db-os nivót mindig sikerül produkálnom. És sokat szenvedek a most bevezetett digitális naplóval is, ami a hiányzásokat egy nap után automatikusan zárolja, ergó minden napra pontos nyilvántartás kell.

De, hogy valahová tartson is ez a szöveg, legyen keretes a szerkezet: a Gerbeaudban csodaszép dobozos macaronokat lehet kapni, ezt is kérek a fentebbiektől! Nekem bőven elég a négy darabos csomag.

A Gerbeaud-filmmel kivánok édes perceket. Maga a földi mennyország.

Annak idején a freeblog főoldalának nem voltam sosem elég jó, majd az “igazi” irodalmároknak nem voltam eléggé tudományos, mostanság túl irodalmi vagyok egy kevéssé irodalmár oldalon, most pedig még a sznob gasztrobloggerek  gyülekezete is kidobott soraikból, mondván: “Nem elég sznob a mi köreinkhez!” Éljen, tényleg büszkék lehettek magatokra a cukorhőmérőitek alól kitekintve!

Komolyan: szégyellem, hogy hozzátok tartozni akartam. Ilyenek vagytok:)

Megfigyeltem, hogy minden évben egyre nehezebben viselem a novembert, (ennél már csak a január rosszabb) így minden alkalmat megragadok, hogy hamarabb túl legyek rajta. Az advent ilyen lehetőség. Részemről eddig bírtam. Míg a férjem elment futni a nagy sötét éjszakában és hidegben, én feldíszítettem a lakást. Az izzókat azért még nem mertem kitenni:)

Kozmetikust is váltottam. A név semmit sem mondott, mikor felhívtam időpontért, azonban mikor ajtót nyitott nekem, ott várt ő, az ex-Kozsó feleség, a Bestiák egyik énekesnője:) Mint megtudtam, hiphopot tanít a Bárcziban, mellette kozmetikus, s most ismét összeálltak retró-csapatként, s vokálozik az azóta befutott másik ex-csapattag, Moór Bernadett mellett:) Celebkozmetikusom lett:) Ő az, aki először énekel:D 

embedded by Embedded Video

Miután levágattam a hajam rövidre, közölte a férjem, hogy neki is az egészen hosszú haj tetszik, de mivel tudja, hogy az én hajam sosem fog megnőni olyanra, ezért a világon másodjára az a haj tetszik neki, amit épp most viselek. 

férjem: drágám, te vagy az egyetlen, aki még a költözés előtti pár napban is átrendezi a lakást a megmaradt bútorokkal!
én: igen, mert addig is lakni kell valahogy, és én logikus rendet teremtek!
férj: logikus?:D max. számodra, drágám!:D 
kösz…..:)

Néhány általam kedvelt formát, színt akarok mutatni. Kezdeném legelőször az ikeás tányéralátét újrahasznosításával a konyhafalon, s hozzátenném: aki a kétoldalú ragasztót és a post-itet feltalálta, azonnal szentté avatnám. 

A konyhában körülnézve találjuk az “ikreket”, akikre a Sparban bukkantam, s mivel icipicik, ezért megtetszettek. 

Nem tudom kinél hogy van, de nálunk a legnagyobb konyhai problémát a tej és a kenyér okozza. Olyan nem volt még, hogy pont annyit sikerült volna venni, hogy ne kelljen kidobni, vagy épp ellenkezőleg, vasárnap este a legközelebbi boltból hozni. Épp ezért vettem egy dobozos rozskenyeret, minden eshetőségre felkészülve, karácsonyig jó.

Az alábbi meggylekvár több szempontból is a kedvencem. Először is, mert a mamám készítette, aki váltig esküszik rá, hogy nincs benne fahéj,  (pedig érzem) másodszor mert olyan rubinvörös színű, hogy azt álmodni sem lehet. Mostanában mindig ezt teszem a reggeli zabkásába.

Még a múltkor vettem egy csizmát, gyönyörű prémes kabátom van, találtam is hozzá táskát. 

Őt pedig kézitáskának fogom használni. Mindkét táska turkálós egyébként, kb. 1500ft-ba került a kettő. 

Az pedig, hogy tegnap este kétségbeesetten mászkáltunk az autót keresve az egyik nagy áruház parkolójában, mert elfelejtettük hol állunk, csak minket jellemez. 

Abban a húsz percben nem éreztem túl jól magam. S akkor még enyhén fogalmaztam.

Tegnap(előtt immár) pedig hirtelen felindulásból kifestettem a spájzot. Spenótzölddel, a konyhai festék maradványával. Extrém-bizarr kategória lett, de nekünk nagyon tetszik. S ha a lakberendező műsorok stilusában akarom megindokolni, ezt mondom: “megteremti a folytonosságot a két élelmiszeripari-komplexum között, összekötve igy a tárolás-feldolgozás egységeit, s a köztük lévő előszobai narancsszin pedig élő organizmussá változtatja az eddig csak funkcionális helyiségeket.”

Még két ilyen esős, lakásban tartózkodós nap, és nem marad ruhám, mert mindent leselejtezek. 

Ma pedig azon mulattam magamban, ahogyan a lakberendezési újság nagy hatalmú főszerkesztője lelkendezett az egyik olvasói levélen, melyben arról esik szó, hogy a fiatal hölgy csupa színes dologgal kívánja berendezni új lakását. Az újságíró azzal indokolta mindezt, hogy nálunk túlbiztosítás van a lakberendezés terén is, s még az igényes emberek is inkább a bézs-barna kombinációt választják, a színeket, az erőteljeseket szinte senki. 

Ezek után megszámoltam vajon hány színes, erőteljes lakást/otthont mutat be az újság. Igen, jól tippeltek: egyet sem. 

Az elegáns, nagypolgári vagy minimalista dizájnú lakások mind, egytől egyig, bézs-barnában pompáztak. 

Nem is megyünk hát, és részemről útilapot kötök ennek a nyárnak – ha volt ilyen – a talpára. Nagyszerű karácsonyi ajándéknak való dolgokat találtam, az idő is kedvező hozzá, nekilátok a készítésüknek. 

Jellemző, hogy az általam vetett virágmagvak közül egyetlenegy sem kelt ki, ellenben a madarak által, a kiakasztott kajájukról, véletlenül elhullajtott szotyimag igen. Nem baj, lesznek szép napraforgóink!

Mi a közös Rachel Weisz-ben és Daniel Craig-ben? Inkább ki a közös? 

Koltai Lajos.

Kedves emberek, jókedv, Székesfehérvár, Romkert, Csók István-galéria, Velencei-tó, lángos, hosszúlépés, Szúnyog-szigeti hosszú ebéd, mocsári teknős vándorlása az út közepén, vöcskök, kócsagok, az első kiló cseresznye, és persze napsütés ezerrel, virágok, illatok, szinek – nem is tudom vágyhat-e többre egy ember? 

Hazaérve a fejemre esett az esküvői tortáról maradt vőlegény-menyasszony figura, természetesen a vőlegény. Kicsit elszédültem, aztán észrevettem, hogy az “ütközés” akkora volt, hogy a vőlegényfigurának letört a feje, miközben majdnem betörte az én fejemet. Lehet, hogy ez valami előjel?:)

Azon pedig, hogy a mai tizennyolc-tizenkilenc évesek is néztek annó (és szerették is) Váratlan utazás-t és Hetedik mennyországot, annyira elcsodálkoztam, hogy még kérdezni is elfelejtettem. 

Pedig érdekelt volna, hogy talán a Szívtipró Gimit is nézték-e.

Nagycsütörtököt mondok.

Most olvastam Bálint gazdánál, hogy ma ennek alkalmából mindenképpen zöldet kell enni, mert vidéken “Zöldcsütörtöknek” is hívják, így adta magát, hogy medvehagymás-spenótos tészta legyen az ebéd párolt pangáziusszal. Ez utóbbi is “zöldben” él, ugyebár

Jövő héten csalánlevest készülök főzni. Csak az keserít el, hogy tudom: nagyapám öt évig evett csalánlevest szinte minden nap a szibériai hadifogságban…

Bár fennen hirdetem, hogy nekem sosem volt Barbie-babám, s “traumáim” egy része innét származik, tegnap megdőlt ez az elképzelésem. Történt ugyanis, hogy múltkor a facebook-on arról irtam, hogy majdnem vettem magamnak egy tizes köteg Barbie-babát egy ezresért, a fentebbi okok miatt. 

Nos, tegnap erre reagálva mamám kifejtette, hogy őket aztán ne hibáztassam, akartak ők nekem Barbie-t venni sokszor, de mindig lebeszéltem őket, mondván mennyire csúnya és sovány, csupa csont és bőr, aránytalan a “Hölgy”.

Hitetlenkedő pillantásomat és szólásra nyiló  szájamat látva, (épp közölni akartam: nehezen hiszem el, hogy már kisgyerekkoromban is ennyire racionálisan és logikusan gondolkodtam volna…) papám rákontrázott mamámra, belémfojtva ezzel a szót: Ó, neked már akkor is csak a könyv kellett…!

Kész. Erre már nem voltak érveim. Lippi persze sirva röhögött, s a koronát az i-re az tette fel, mikor a fentebbi esetet elmesélve húgának, ő egy szatyor (kb. ötven darab) csupasz Barbie-t szedett elő, s hozzátette: Nyugodtan válogass belőlük!

Pont egy hete kap el mindig a röhögőgörcs, ha Monka barátnémra gondolok, ki is mikoron felnéze a lakás wc-jének és fürdőszobájának plafonjára, megdöbbenéssel vegyes méla undorral szólott szája ezen szavakra: Mintha egy malac belsejében lennék, basszus….

Vannak dolgok, amelyekből nem engedek. Nekem ugyan nem fognak negyvenkilós, ferde szemű thai lányok a hátamon grasszálni! Soha!

soha, soha többé nem szeretnék rövid hajat. még, ha egész hátralévő életemben befogva is lesz végig a hajam, sosem bontom ki, akkor sem. 

(palomanegra: ne röhögj:))

gondolom, az ismerős postás eléggé meglepődött, mikor tőlem a férjemnek kézbesitett ajánlott csomagot:) már csak azon izgulok, hogy vajon milyen sütit küldött neki a Tesconyha, és ehető lesz-e még hétfőn, mikor átveheti?:)

sötétszőke-hidrogénszőke-platinaszőke-sötétszőke, mindez a héten. hát, sok értelme nem volt. bevett csapaton ne változtass!

Megpróbálkoztam fülbevaló készítéssel. Közben jöttem rá,

- hogy nincs körzőm, mellyel a szabályos köröket megrajzolhatnám, de ezt még áthidaltam, poharakat rajzoltam körbe. 

- hogy nincs szabászkrétám, (vagy mi) így a köröket fekete alkoholos filccel rajzoltam, ami a fekete filccen kevésbé látható, ráadásul a poharakat is megfogta.

- hogy nincs ollóm, mely éles lenne, így végül körömvágóval nyírtam őket ki – teljesen szabálytalanok lettek, már csak azért is, mert rá kellett jönnöm, hogy a filc elég hajlékony anyag és még szöszös is.

- hogy fogalmam nincs hogyan kell láncöltéssel körben varrni, pedig ez tényleg evidenciának tűnt számomra.

- hogy vajon kibélelik-e a köröket valamivel, mert így semmi tartásuk sincs.

- hogy nincsenek felhasználható gombjaim, mely a körök közepére díszítésként kellene…..

….így most abbahagyom egy időre. Ilyet akartam készíteni egyébként: 

A férjem az utóbbi napokban minden este elmondja, hogy megöregedett, mert ő legjobban már csak itthon szeret lenni, itthon érzi legjobban a magát. Most nem tudom, hogy szomorkodjak ezen a kijelentésen vagy örüljek neki…

Ma pedig vettem Pöttyösnek egy dzsekit. Mivel vagyonokért árulják az ilyeneket, igy bementem az egyik Humanába és 300 ft-ért elhoztam. Az eladónak nem mertem megmondani, hogy kutyának lesz, igy nyolc kilós kisgyerekre kértem. Annyira jól néz ki a dzseki, hogy irigylem Pöttyöst.

Ma először vékonyan beszórtak fahéjjal és citrommal, majd felmelegitettek 69 fokra, s ezen a hőmérsékleten sütöttek fél órát. Ezután visszahűtöttek 43 fokra, ekkor mézzel kentek be, s 60 perc alatt porrá törtek. Igy érezheti magát a mézeskalács:)

Azért el tudnám viselni minden nap!:)

Egy táskamániásnak annál nagyobb kinzást, minthogy választania kelljen két, egyformán tetsző modell közül – kitalálni sem lehetne…:) 

Miután tegnap óta szülői tanácsra lippi becsipődött derekát LÓbalzsammal kenegetem (a Flector és a Voltaren nem használt), képes voltam pár pillanattal ezelőtt megkérdezni tőle, hogy kér-e zabot? (Zabkekszet)

Nekem elsőre nem esett le, hogy miért néz rám olyan felháborodottan

Zabos lett!