marlen

Ma két éve, hogy meghoztuk életünk egyik legfontosabb döntését. Együtt.

végre

Hajnali fél ötkor még ébren forgolódtunk a hőségtől, majd fél nyolckor arra ébredtem, hogy megérkezett végre az enyhülést adó hidegfront. Hosszú percekig álltam a teraszra beáramló szélben, majd pedig a szoba közepén, lábamnál a kutyával, aki a földön hasalva tartotta fejét és végre két hét után nem úgy vett levegőt, mintha meg akarna fulladni. 

Én hihetetlenül élvezem ezt az időt. 

VOLT magazin

Soha nem talákoztam még ennél zseniálisabb, kiválóbb, szinvonalasabb folyóirattal, havi magazinnal. A 90-es évek közepének óriási médiabumm-jából kiemelkedve, egyedüliként, hatalmas, fekete-fehér formátumban jelent meg. De, nemcsak a formátuma miatt volt különleges, hanem a benne található tartalom is unikumnak számitott, és számitana még ma is. Kontrakulturális magazin volt.  Olyan zenék, filmek, szinházi előadások, közéleti irások, fotók kaptak itt helyet, melyek jó tiz évvel megelőzték a hazai kultúrát, s amelyeket azóta sem láttam újra sehol.

Volt idő, mikor már majdnem minden szám megvolt az újságból, s élénk levelezést folytattam a bele iró újságirókkal. Aztán ahogyan lenni szokott, más felé fordult az érdeklődésem, s lassan elfelejtettem venni az újságot. Egy idő után ők is feladták, jobban fizető munkák, új szakmai kihivások felé fordultak. Ligeti Nagy Tamás főszerkesztő létrehozta a Wan2-t és a RadioCafe-t, Lantos László művészeti galériát szervezett, a többiek pedig könyveket irtak például.

Igy telt el tizenöt év, mikor nagyon hiányozni kezdett ez a fajta szellemiség. Körülnéztem neten, de sehol semmi. Egyetlen cikknek, fotónak is örültem volna, de semmit sem találtam. Megkerestem az egykori szerkesztőket, főszerkesztőt, hogy hol lelhetnék fel régi számokat, irásokat? Sokáig csak negativ és sajnálkozó válaszleveleket kaptam, bennük azzal a kéréssel, hogy ha lenne valami információm mégis, akkor szóljak vissza, mert nekik is szükségük lenne rá.

De, ma végre felcsillant a remény! Állitólag az Üllői úti egyik könyvesboltban kapható a magazin legeslegutolsó száma, s az egyik Liszt Ferenc téri galériában a teljes sorozat archivumként olvasható. 

Holnap elmegyek érte. S ha valóban meg tudom venni, laponként fotózom be ide! Jaj, annyira izgulok!

érettségi elnökség

Ahhoz, hogy valaki érettségi elnök lehessen – egyéb feltételek mellett – minimum tiz év tanitási gyakorlattal kell rendelkeznie. Ez azért jó, mert ennyi idő alatt már párszor ő maga is érettségiztet, illetve találkozik sokféle személyiségű elnökkel. Igy van lehetősége minták közül választania, és átgondolnia, milyen elnök szeretne lenni. Aztán szembesülnie azzal, hogy vannak jogszabályi korlátok, amelyek között szabadon tevékenykedhet. 

Úgy gondolom, mindenki úgy viselkedik, ahogyan szeretné, hogy vele viselkedjenek. Tanárként arra vágytam, hogy az elnök legyen csendes, ne szóljon bele a feleletekbe, tegye azt, ami a dolga: a törvényesség felügyelete. Ehhez tartottam hát magamat első érettségi elnökségem alkalmával. Ha kellett, eloszlattam a kialakult vitákat, ha kellett: koordináltam a munkát, tettem a dolgomat pontosan, precizen, mint egy óramű, végigmosolyogva a három napot, és  mindent alátámasztottam jogszabályi háttérrel – de, egyetlen feleletben sem nyilvánitottam véleményt, (még ha kérték is ezt)  mert úgy gondolom, ez a szaktanár kompetenciája. Ő látja a teljes tanulási – tanitási folyamatot, ő tudja, hogy az adott tanuló adottságaihoz-képességeihez, szorgalmához képest az adott felelet milyen volt.

Én úgy gondolom, jó elnök voltam. Megfeleltem a saját magam által támasztott elvárásoknak. Ha bármikor az életben összefutok ezekkel a srácokkal, örülni fogok neki. Ők megbiztak bennem, keresték a tekintetem, várták a mosolyom, odajöttek hozzám beszélgetni, s mindezt olyan tisztelettel tették, amellyel már régen találkoztam. Nehéz elképzelni, hogy focisták, vizilabdázók, sportlövők összeülnek az érettségi után beszédet irni az elnök köszöntésére, de ők megtették és szivből jövően mondták el, mikor a virágot átadták. 

Nehéz dolog elnöknek lenni. Kezdő elnöknek még nehezebb. Főleg ha az ember lánya ebben a tanévben az ország legfiatalabb érettségi elnöke, és amikor átadja a megbizólevelét, kétszer is megkérdezik tőle, hogy “Tényleg maga az elnök? Dehát még olyan fiatal!” Na, ekkor kell bizonyitani és lehetőleg nem hibázni.

Nem biztos, hogy jövőre is vállalom, (főleg két érettségiző osztály mellett) de minden tanárnak ajánlom, hogy egyszer próbálja ki milyen a másik oldalon.

:)

... s én majdnem ráültem, mikor behuppantam az autóba az évzáró után

….. és akkor már csak a karnis van hátra.

uncsitesók

Annyira büszke vagyok az unokaöcséimre, akik mióta nem tudnak dolgozni járni, mindennap este tiztől reggel hatig dolgoznak a gátakon, felváltva a “nappali” műszakos fáradt katonákat, rendőröket. Pedig ők “csak” közvetve vannak érintve az árvizben. Jó érzés, hogy tudják mi a kötelességük.

mennyi szépség!

 ”Azt hiszem igen dühös lehetnék amiatt, ami velem történt, de nehéz dühösnek lenni, amikor oly sok szépség van a világban. Néha úgy érzem, hogy egyszerre látom mindet és túl sok. A szívem felduzzad, mint egy léggömb, és majd szétrobban. Aztán eszembe jut, hogy ellazuljak, és ne próbáljak meg belekapaszkodni. Aztán esőként rám hullik az egész és nem érzek mást, csak hálát, hülye kis életem minden percéért.” – mondja hires monológjainak egyikében Lester Burnham az Amerikai Szépség-ben, s mindig ez a mondat jut eszembe, ha valami szépséget látok jártamban-keltemben.  

Mostanában sokszor gondolok erre, mert egyre több a szépség a városban. Csodálatos lett az Új Belváros, visszanyerték régi fényüket  a megkopott szecessziós bérházak, köztéri szobrok, padok kerültek ki, s a ha végigmegyünk  a körülbelül másfél órás sétán, a végén ott vár a hires szökökút. A mozgásérzékelős, mely körül/benne gyerekek szaladgálnak, miközben a szülők száraz holmikkal várakoznak rájuk.

De, ha a másik irányba indulunk, akkor is kellemes meglepetésben lehet részünk. Elkészült a Hungária fürdő teljes homlokzatfelújitása. Igazi luxus a Wesselényi utcai házak szürkeségében. 

Sajnos, a fénykép nem adja vissza a Zsolnay-majolika gyönyörű árnyalatait. 

Ha minden igaz, a nyáron megújul a Zsinagóga teljes környéke is, közte a mi utcánk is, mig a Kazinczy utcából Kultúrutca lesz. Már alig várom.

Gyöngyös, a magyar Provance

kála

Gyönyörű, virágos teraszokat csináltunk, grillezőhellyel, kávéházi asztallal és székekkel,  a konyha előtt fűszernövényekkel, a madarak is ideszoktak, minden burjánzik, a szivárvány minden szinében tobzódnak a virágaink, még a naprafogó magok is kihajtottak , azonban eddig az időjárás miatt nem tudtam hazajöve kiülni és kávézgatni. Ma csodálatos nap van, végre erre is sor került: majdnem olyan, mint a nyári délutáni szieszták. Örülök nagyon. 

Viszont most tűnt fel, hogy a hófehér kálák virágai előbb sötétlila, majd sötétzöld szinűek lettek. Van erre magyarázat?