Drága Thomas (áldassék a neve:P) dobta a labdát:”hét dolog,amit még nem mondtál el magadról a blogodban” címmel. Nos, ha az esélyegyenlőség évében nagy emberjogi harcos lennék, már a megfogalmazás kirekesztő jellegét is kiemelném… de, nem vagyok az, játszani meg szeretek, így próbálom összeszedegetni, mi is az, amit még nem ismerhettek rólam, tőlem. Annyi bajom még ezzel, hogy annó már mindent elmondtam bizonyos helyen, még azt is, amit nem akartam volna. Így, ahogy telik az idő: egyre kevesebbet tartok lényegesnek magamról elmondani – egyszerűen azért, mert nem tudom megváltani a világot, minden változik, és lehet, hogy amit ma kimondok, holnap érvéntelenítenem kell majd. Kicsit szomorú vagyok ma, fáradt. Nézzük akkor.
1. Minden racionalitásom, gyakorlatiasságom ellenére javíthatatlanul és reménytelenül romantikus vagyok, mély érzelmekkel és ezért sebezhető. Könnyen meg lehet bántani, egyetlen szóval akár: ilyenkor magamba fordulok, elkeseredem, félszeg válságokba sodorom magamat.
2. Reménytelenül optimista vagyok. Minden bántás, sértés ellenére hiszek az emberekben és szeretem őket: bármikor képes lennék feláldozni az életemet bárkiért.
3. Képtelen lennék valakin bosszút állni. Nem tudnék terveket kovácsolni, taktikákat, stratégiát játszani, emberek érzéseivel sakkozgatni, jó bábu módjára tologatni őket az épp aktuális játszma szerint.
4. Állandó lelkiismeret-furdalással küszködöm, hogy valaki, valami elmarad, kimarad az életemből. Ma már kevésbé; de régen sokszor volt olyan érzésem, hogy nem a saját életemet élem, hanem minden és mindenki fontosabb nálam. Ma már igyekszem megőrizni magam annak a pár embernek, akiket szeretek.
5. Sosem vágytam az egyedüllétre. Nem tudok egyedül élni, maximum elviselem. De idegeimben mindig benne van, hogy ez csak ideiglenes állapot és egyszer csak véget ér már. Olyan egyszerű dolgoktól hatódom meg, mint amikor bejövök a szobába, és valaki fekszik az ágyamban, és olvas.
6. Gyűlölöm az érzést, hogy nincs testvérem és irigylek mindenkit, akinek megadatott. Kevés dolgon háborodom fel nagyon, de azon igen, ha valaki a testvérét szidja – mikor ő is, én is tudom, hogy ha baj lenne, azonnal a testvéréhez fordulna, összezárna a család. Nekem sajnos nincs testvérem, és sok-sok régi cselekedetem oka abban rejlik, hogy nem kellett annó alkalmazkodnom. Mindig egy bátyra vágytam.
7. Két életmód között őrlődöm: az egyik a nagyvárosi, nyüzsgő, up-to-date világpolgár s a másik a vidéki kúriák magányában a folyóparton kutyákkal csatangoló vidéki szomszédlány.
Megvolt a hét. Köszönöm, Thomas:)
és a négy korszak együttélését.
