Véget ért ez a pár nap pihenő, ami nagyon kellett már. Elvégeztünk pár dolgot, ünnepeltünk, kikapcsolódtunk kicsit – ennek ellenére sok dolog maradt végezetlen, kipipálatlanul képzeletbeli listámon. De, ne legyünk telhetetlenek! Csodálatos, igazi ajándék időjárást kaptunk erre a hosszú hétvégére, soha rosszabbat!
Most pedig fordítsuk fejünket, benne gondolatainkkal, a holnapi hétfőre! Drukkoljatok kicsit nekem, úgy kettőtől este hatig!
A bögrék nálunk a Jóbarátok sorozattal párhuzamosan bukkantak fel. Hirtelen trendi lett bögréből inni a kávét, a teát, sláger lett a logós bögre, s akinek nem jutott, ő maga szállította be munkahelyére.
Közben nekem mindig hiányzott az az óvatos, vigyázó mozdulat, mellyel a finom és értékes, apró porcelán kávés-, és teáscsészéket tartom meg. Elpakoltam hát a bögréket, s otthonról elhoztam a kamillavirágos készlet néhány darabját.
Egész más ebből inni.
Napi tizennégy órai munka után olyan üres tud lenni az ember feje, hogy csak bámul ki a szemén, és elképzelni sem tudja, hogy holnap és azután is még ugyanilyen napok várják.
Lujzi macskánk immáron megtanulta, hogy nem ébreszt fel éjszakánként, amikor neki kedve szottyan egy kis játékra. (Vagy csak én nem ébredek már föl rá?) Helyette megvárja a reggeli óracsörgést,melynek hangjára egy másodpercen belül terem az ágyamnál, és kettesünk megszokott kis szertartását kezdjük azonnal. Az ébredés utáni öt perc csak az övé. Ekkor a karomba bújik, dorombol, szemét lehunyva vakartatja a hasát, mely hangos korgásokkal jelzi, hogy itt a reggeli ideje.
Az öt perc letelte után kíméletlen hadművelet indul ugyanis, melynek célja az, hogy engem a konyha felé tereljen.
A férjem szavai, az ő listája: “Fenyőfa kész. Halászlé kész. Pulyka kész. Palacsintatorta kész. Ajándékok kész. Kis pihi délután kész. Karácsony szenteste : mission completed. Minden kedves és nem kedves ismerősömnek Boldog Karácsonyt Kívanok!”
…én annyit tennék még hozzá ehhez, hogy mindemellett én még sütöttem pizzát is, mely pezsgővel fogyasztva egészen különös hangulatot ad a halászlétől, pulykától, mézeskalácstól zsongó karácsonynak:) azt hiszem, hagyományt teremtek ebből:)
Csodálatos, muffinnal, édességekkel diszitett bögréket vásároltunk, csomagban (4db) 700 ft-ért. Épp ezért ma megkezdtem a kollégáknak, ismerősöknek az ajándékgyártást. A bögrékbe saját készitésű narancsos-étcsokis-mákos kekszeket, narancsos teafiltereket tettem, majd becsomagolva, saját szedésű tobozokat tettem rájuk. A másik, amit csináltam és még fogok is: száritott narancskarika, fentebbi keksz, narancsos teamécses celofánba burkolva, verssel és tobozzal diszitve.
Más ötletem, családi ajándékokra például, még nincs. Marad az utalvány
Akkor mondtam le az HBO-előfizetést, amikor a UPC annó havi ötezerre emelte fel az előfizetést, s még hűségnyilatkozatot is kért volna érte. Most, hogy szolgáltatót váltottunk, megdöbbenve tapasztaltam, hogy már csak 1700ft-ba kerül, három mozicsatorna jár érte, s a tavasszal-nyáron moziba került filmeket adják. Vagyis két-három hónapos késéssel ott a lakásban a film.
Előfizettünk rá ismét. Úgyis őszi szünet van, remélem, lesz időm filmeket (is) nézni.
Egyébként próbálom magam összeszedni egy naaagy, összefoglaló írásra, de eddig még nem sikerült. Túl sok ez még nekem, muszáj kicsit agyban is feldolgozni.
Lemértem: 24kg papír. Ennyit sikerült termelnünk az utóbbi két és fél hónapban, a hitelkifizetéssel, lakáseladással, lakásvétellel, közművek és egyéb dolgok átíratásával. Most ez a mennyiség vár arra, hogy kategorizáljam, lefűzzem, átlátható rendbe rakjam:) Drukkoljatok!:D
Meghallgatható végre a velem készült interjú. Magyar Rádió Hangtár, 180 perc, Fülszöveg cimű műsor, 7 óra 54 perckor.
Kinézve az ablakon, a szél immár nagy tömegben sodorja le a fák leveleit. Hiányzik ez a természetbámulás, a belefeledkezés a színekbe, amire a Belvárosban – zöld terület híján – esélyem sincs.
Nagyon, nagyon várom már az átköltözést.
Megtalálható vagyok itt is:http://www.facebook.com/pages/marlen-blog/202339543157143?sk=wall
Elindult a Goldenblog, elindultam én is, itt lehet rám szavazni. Előre is köszönöm mindenkinek, aki igy tesz.
http://goldenblog.hu/szavazas.aspx
(egyéb blogok/marlen)
Az elmúlt napok egyik nagy tanulsága: ha tanár vagy, mindig az vagy. Épp ezért mindig kell azzal számolni, hogy ha a világ végére mész is el, és biztos vagy abban, hogy ott aztán tényleg egyetlen ismerőssel sem fogsz találkozni, abban a pillanatban felbukkan egy általad is tanított osztály, majdnem teljes létszámban.
Gyönyörűen sütött ma a nap, de kár lenne hinni, hogy itt a tavasz. Mindenesetre arra jó volt, hogy egy pillanatra fellélegezzünk a fagy és a hideg szorításából, újra felfedezzük Pöttyössel séta közben a régi helyeket, s az emberek ellepjék a Belvárost, itt-ott meg-megállva napozni. Lippi végül nem jött velünk, nagyon gyengének érzi magát, amit egy ilyen éjszaka után (négy priznic, egy hűtőfürdő, hosszú órákig tartó negyvenfokos láz) nem is csodálok. Most épp nincs láza, ellenben a torka nagyon fáj. Persze, nem hajlandó sem kamillateát inni, sem torokfertőtlenítővel gargalizálni, sem fokhagymás mézet enni. De, legalább megissza a nyolcféle gyógyteából készített keveréket mézzel és próbál mindenben segíteni, hallgat rám. Reméljük, holnap már minden jobb lesz.
Megpróbálkoztam fülbevaló készítéssel. Közben jöttem rá,
- hogy nincs körzőm, mellyel a szabályos köröket megrajzolhatnám, de ezt még áthidaltam, poharakat rajzoltam körbe.
- hogy nincs szabászkrétám, (vagy mi) így a köröket fekete alkoholos filccel rajzoltam, ami a fekete filccen kevésbé látható, ráadásul a poharakat is megfogta.
- hogy nincs ollóm, mely éles lenne, így végül körömvágóval nyírtam őket ki – teljesen szabálytalanok lettek, már csak azért is, mert rá kellett jönnöm, hogy a filc elég hajlékony anyag és még szöszös is.
- hogy fogalmam nincs hogyan kell láncöltéssel körben varrni, pedig ez tényleg evidenciának tűnt számomra.
- hogy vajon kibélelik-e a köröket valamivel, mert így semmi tartásuk sincs.
- hogy nincsenek felhasználható gombjaim, mely a körök közepére díszítésként kellene…..
….így most abbahagyom egy időre. Ilyet akartam készíteni egyébként:
Eger még mindig leggyönyörűbb városaink egyike. Épp ezért olyan szomorú a szombat este is teljesen kihalt Belváros, a felújított és gyönyörű barokk ékszerdobozhoz hasonlatos házakon sorakozó “eladó” feliratok. Kettős arcú város. Egyfelől a pompa, a túlzások, a lenyűgözés, másfelől a hanyatlás, az üresség jellemzi. A szűk kis utcákon esténként igazi füst száll, s folyton mintha épp a hó szitálna, azt az érzetet keltve, hogy épp a következő sarkon belebotlunk majd a Télapóba.
- Nem működik a turmix, drágám…
- Az nem lehet, a hétvégén használtam.
- Pedig hidd el, hogy nem. Telepakoltam hagymával, de nem forgatja, nem aprítja, csak éktelen hangon sivít, attól félek, leég a motor….
- Hagyd abba, majd ha hazaértem, megnézem!
Marlen bánatos arccal beslattyog a szobába, az önsajnálat végtelen óceánjába merül, hogy még ez is…már a turmixgép is feladja..nagyot sóhajt.
Pár óra múlva férj hazatér, nekiáll főzni, kérdez:
- Drágám, hol a kés?
- Milyen kés? Gondolom a konyhaszekrény fiókjában.
- Nem, ott nincs. Tudod, a turmixgép kése, amellyel aprít.
- Atyaég, hát akkor ezért nem aprított nekem! Nem volt benne a kés, amellyel aprítani tudott volna!
- Atyaég! Te kés nélkül akartál turmixolni?!
Napi szőke öt percben című rovatunkat olvasták :/
Sokat gondolkodom azon, hogy átnevezem a blogot. Egyrészt mindenki tudja, ki van az “álnév” mögött, s így minden írásom úgyis rám mutat vissza, ellenem hozható fel minden vádpontban, ha valaki sértve érzi magát, másrészt pedig valahányszor beírom ezt a marlen-t, olyan mintha szégyellni kellene magamat, vagy épp bujkálnék, és sötétben, titokban, csak az asztalfióknak írogatnék. De, mint tudjuk, ez nem így van. Hiszen van nekem rendes nevem is, az írások pedig mindenképpen a nyilvánosságnak szólnak, mert ha nem így lenne, akkor jelszavazgatnék világba. Ismerjük be, nekem is kell a visszajelzés, a másfajta látásmód, mellyel az olvasók közelítenek az írásokhoz!
Közeleg október 28-a, mikor negyedik éves lesz a honlap, talán meglepem majd a kvázi anonimitás megszüntetésével.
Nálunk disznövényként hasznositják a virágboltosok, máshol pedig (pl. Németországban) zöldségesnél vásárolható a fizalis. Pénteken lehetőségem nyilott megkóstolni: kellemesen, enyhén savanykás, nagyon szomjoltó ize van. Furi, hogy még magyar nyelvű leirás sincs róla, pedig városszerte sok helyen megtalálható a fizalisbokor. S ahogyan más országok receptjeit nézegetem, a fizalis elsőrangú muffin alapanyagnak tűnik.
Annyira szeretném, ha a Csík Zenekar nem énekelne és dolgozgatna fel Quimby számokat! Olyan, mintha Elvis rádöbbenne arra, hogy holnaptól hörgős metált akar játszani.
S olyan jó lenne, ha a sütőtök is csak sütőtök lenne, és nem mindenféle feldolgozásban szereplő immár élvezhetetlen fogyasztási cikk!
“Valami, ami, mondjuk, Tarr Béla?” – zseniális! 
Mostanában sok-sok kézműves blogot olvasgatok. Egyrészt magával ragadnak a szinek, formák, folyamatosan kalandozok egyiktől a másikig, másrészt próbálom megfejteni a titkukat. Ezek a nők mindig olyan boldogok, harmóniában vannak önmagukkal és a világgal (amelyik pedig nem, az csak annál szerethetőbb) – s engem mindig elégedettséggel tölt el, ha ilyen sorokat olvasok például önjellemzésként, mint ez:
“Postatisztviselőnőből és grafológusból avanzsált kecsketej szappan készítő őstermelő.”
Ez az igazi sikertörténet és karrier. Maslow büszke lenne rá. Nekem pedig azt sugallja, hogy mindig van remény.
Mire bevackoltam, kiválasztottam mely filmeket szeretném megnézni, bepakoltam a hosszú őszi esős estékre való sütőtököt a sütőbe, megfőztem a teákat, megkerestem az illatgyertyákat: kisütött a nap, ezerrel:) annyira azért nem bánom 
:)
Holnaptól pedig vénasszonyok nyara!
Muszáj volt visszatérnem valami rendszerhez, mert már a szétesés réme fenyegetett. Hiába keltem fel fél hatkor, háromnegyed hétkor még mindig nem öltöztem fel, a kajám nem volt készen, a könyveim szanaszét hevertek a lakásban. S nem tudtam, hol ment el az idő. Illetve nagyon is tudtam, hogyne tudtam volna, de azt hittem, megoldom. Nem ment az átállás, a fontossági sorrend, igy visszatértünk a kisiskolás módszerhez. Előző este uzsonna elkészit, ruha összeválogat, kivasal, könyveket bepakol – idegesség, rohanás kiiktatva. Hat óra tizre teljes menetfelszerelésben állok az ajtóban. Hihetetlen, hogy ideáig jutottam, én, a precizség mintaképe.
A nem létező szabadidőmben meg focaccát sütök. Sokat.
Végre megtaláltam a kelesztő funkciót a kenyérsütőgépen.
Amikor kijelentettem, hogy mától igenis szabadságon vagyok és nem főzök, (hogy miért nem is tudom, mert nincs rám erőltetve) még nem sejtettem, hogy a kajafutár minden nap fél hét és negyed nyolc közé definiálja majd magát. Igy beállitottam ébresztőre az órát, mintha csak dolgozni mennék a szabadságom alatt, felkeltem, közben összevesztem a férjemmel, mert állitólag ráfújtam a hátára (?) és akit felvertem legmélyebb álmából, dühöngtem egy sort, miközben ő édesdeden visszaaludt, kisminkeltem, beengedtem a futárt, megbeszéltem vele, hogy nyugodtan tegye az ajtókilincsre a kaját, senki sem fogja elvinni, elintéztem még néhány apróságot…..és közben felébredtem. Inkább a főzés.
Az megvan a női olvasóknak, hogy a postás/kajafutár/csomagküldő/hittéritő mindig akkor csenget, mikor pakolás van fenn az arcon/épp a kádban ülök/mellékhelyiségben ülök/leszaladok a sarki boltba egy fél percre?!
Rá kellett jönnöm, hogy 50 gombóc fagyi rengeteg. Még egy olyan embernek is, mint én, aki a fagyit is fagyival. Pedig már a torkom is fáj tőle, annyira igyekszem kihasználni a lehetőséget. Ráadásul rengeteg helyet is foglal a viszonylag pici mélyhűtőben. Mi lesz itt, ha megérkezik a lippi által megnyert másik 50 gombóc fagyi?!
Beszédhelyzetünk, hogy új cukrászda nyílt a szomszéd utcában, olvasom lippinek a nyitva tartási idejét.
m: -Tökjó, minden nap nyitva vannak reggel tíztől este nyolcig!
lippi: – Hétvégén is???
Hadd mutassam be páromat, a “szőke” férfit!
Gyönyörű, virágos teraszokat csináltunk, grillezőhellyel, kávéházi asztallal és székekkel, a konyha előtt fűszernövényekkel, a madarak is ideszoktak, minden burjánzik, a szivárvány minden szinében tobzódnak a virágaink, még a naprafogó magok is kihajtottak , azonban eddig az időjárás miatt nem tudtam hazajöve kiülni és kávézgatni. Ma csodálatos nap van, végre erre is sor került: majdnem olyan, mint a nyári délutáni szieszták. Örülök nagyon.
Viszont most tűnt fel, hogy a hófehér kálák virágai előbb sötétlila, majd sötétzöld szinűek lettek. Van erre magyarázat?
