Napok óta mást sem teszek, mint veszekedésbe, sértődésbe, vitákba torkolló helyzeteket próbálok visszafordítani racionalitással. S egyetlen esetben sem én voltam a kezdeményező fél. Mintha egyszerre érkeztek volna el a környezetemben élő – közeli s távoli - emberek tűrőképességük határára.
Nagyon kellene már az a tavasz.
This entry was posted on kedd, február 14th, 2012 at 17:30 and is filed under gondolkodom. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.
Tanár vagyok, tizennégy éve tanítok magyar nyelv és irodalmat, valamint társadalomismeretet egy budapesti gimnáziumban, a III. kerületben. Sokáig voltam diákönkormányzat-segítő tanár, szerveztem jazz klubot, elvégeztem az Államigazgatási Főiskola igazgatásszervezési karát, pedagógus szakvizsgát tettem az ELTÉ-n. Érettségi vizsgaelnöki és közoktatási szakértő jogosítványaim vannak.
Tanítványaim többször nyertek országos tanulmányi versenyeken, ezek közül fontosnak tartom megemlíteni a Civitas - Polgár az európai demokráciában és a Bolyai Anyanyelvi Versenyt.
Többször rendeztem színdarabokat, irodalmi műsorokat, beszélgetéseket ismert szerzőkkel, rendszeresen tartok felvételi előkészítő tanfolyamokat, készítek fel diákokat társadalomismeret tantárgyból projekt érettségire, nagy sikerrel.
A www.mindigno.hu oldal Ajánló rovatába írok kritikákat, legutóbb a Kossuth Rádió Fülszöveg című műsorában készült velem interjú Eva Menasse: Bocsánatos főbűnök című művéről. Évekkel ezelőtt az ELLE Magyarország Irodalmi Akadémia egyik olvasókritikusa voltam.
Szabadidőmben mindent szívesen csinálok, ami emberi. Nem idegen tőlem semmi sem. Férjem van, csodálatos szüleim, kutyám és macskám.
marlen powered by WordPress | minimalism by www.genaehr.com
Entries (RSS) and Comments (RSS).
február 15th, 2012 at 08:43
Tegnap, azalatt a rövid idő alatt amíg bent voltam döbbentem meg milyen fakó és kizsigerelt a legtöbb ember, gondolom én is ilyen voltam, vagy még undokabb:) Nem hittem a fülemnek, hogy ebéd közben a “miért packázik velünk az eu” legyen téma az általam eddig értelmesebbnek tartott közegben. Ma már világosan látom, milyen kegyetlen pálya is ez! A zacsit régóta használjuk itthon remek találmány, különösen amikor falusi csirkesült combik masíroznak elő belőle nagy peckesen:)
február 15th, 2012 at 19:20
remélem, még sok-sok combika masirozik majd peckesen életünkben, és nem kell ilyen beszélgetéseket hallgatnunk az eu-val kapcsolatban:)
február 26th, 2012 at 06:03
Ha nem vagy velük, azt hiszik, hogy ellenük vagy.
február 26th, 2012 at 08:50
ez így igaz. meg az is, hogy sokszor fel sem merül bennük az, hogy viselkedésük bántó és sértő is lehet. mint ahogy nyilván bennem sem.