Olyannyira…
…belemerültem Christopher Nolan filmjébe, olyannyira összemosódott a valóság és az álom síkja, oly gyorsan történt minden, hogy azonnal lezuhantam a film végén, a dobogóról, a volt tanítvány s a MOM Park teljes nézőközönségének szeme láttára – majd pedig a fal adta a másikat. Jelen pillanatban minden porcikám sajog, s lassan tényleg elhiszem, hogy baj van a mélységérzékelésemmel, beszűkűlt a térlátásom és félrehallok dolgokat.
A film egyébként kötelező, kiváló, minden pontosan kidolgozott benne, Nolan ismét nagyot alkotott.
Á, nők, mit értetek a kocsikhoz …...
akkor is szánalmas
Az fájhatott
Amúgy dől a végén a pörgettyű vagy sem?
most komolyan lőjjem le a poént?:D
1. Jobbulást.
2. Akkor megnézzük, de ugye nem nagyon Mátrixos?
3. Kösz, hogy a poént nem lőtted le, már a pörgettyűről is jobb lenne nem tudni, bármi is az.
4. Nagyon jó ez a sablon.
jajj:( ha ilyen hatással volt Rád, kiváncsi lettem
Úgy adta volna igazán a vége, ha a fater ledönti a pörgettyűt.
pulykakakas: 1. Köszönöm, már jobb. 2. Igen, nézd meg, de, mátrixos, de nem nagyon. 3. Sosem lövöm le a poént. 4. A férjemtől kaptam ajándékba, mikor még csak udvarolt nekem, és mindig visszatérek hozzá, ennél jobbat még sosem találtam.:)
paloma: jaj, bizony és nézd meg.
asd: biztos ez?
Jó film volt, az már egyszer biztos