Biciklizés közben egy macska karmai közül mentettem ki egy kisfecskét. Hazahoztam, – mint annó gyerekkoromban, mikor szüleim és nagyszüleim már rettegve engedtek el attól való félelmükben, hogy épp törött lábú kutyát vagy tépett fülű macskát cipelek-e aznap haza – betettem a kiscsirkék ketrecébe, fogtunk neki lippivel legyet, kapott vizet.
Mégsem lesz ennek boldog vége. A fecske vak és nem tud repülni. Hiába próbáltuk röptetni az oszlop tetejére téve. Tartok tőle, hogy reggel már nem fog élni…
Lehet, hogy jobb lett volna a természetre (macskára) bizni.
