Annyira büszke vagyok az unokaöcséimre, akik mióta nem tudnak dolgozni járni, mindennap este tiztől reggel hatig dolgoznak a gátakon, felváltva a “nappali” műszakos fáradt katonákat, rendőröket. Pedig ők “csak” közvetve vannak érintve az árvizben. Jó érzés, hogy tudják mi a kötelességük.
This entry was posted on csütörtök, június 10th, 2010 at 15:09 and is filed under boldogság. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.
Tanár vagyok, tizennégy éve tanítok magyar nyelv és irodalmat, valamint társadalomismeretet egy budapesti gimnáziumban, a III. kerületben. Sokáig voltam diákönkormányzat-segítő tanár, szerveztem jazz klubot, elvégeztem az Államigazgatási Főiskola igazgatásszervezési karát, pedagógus szakvizsgát tettem az ELTÉ-n. Érettségi vizsgaelnöki és közoktatási szakértő jogosítványaim vannak.
Tanítványaim többször nyertek országos tanulmányi versenyeken, ezek közül fontosnak tartom megemlíteni a Civitas - Polgár az európai demokráciában és a Bolyai Anyanyelvi Versenyt.
Többször rendeztem színdarabokat, irodalmi műsorokat, beszélgetéseket ismert szerzőkkel, rendszeresen tartok felvételi előkészítő tanfolyamokat, készítek fel diákokat társadalomismeret tantárgyból projekt érettségire, nagy sikerrel.
A www.mindigno.hu oldal Ajánló rovatába írok kritikákat, legutóbb a Kossuth Rádió Fülszöveg című műsorában készült velem interjú Eva Menasse: Bocsánatos főbűnök című művéről. Évekkel ezelőtt az ELLE Magyarország Irodalmi Akadémia egyik olvasókritikusa voltam.
Szabadidőmben mindent szívesen csinálok, ami emberi. Nem idegen tőlem semmi sem. Férjem van, csodálatos szüleim, kutyám és macskám.
marlen powered by WordPress | minimalism by www.genaehr.com
Entries (RSS) and Comments (RSS).