Mióta a kicsi itt van, Pöttyös n sebességről n+1000-re kapcsolt, én pedig folyton azon aggódom, hogy emiatt kap majd szivinfarktust. Nem jönnek túl jól ki egymással, nagy a féltékenység, de nincs vész. Pöttyös okos kutya és még el is magyaráztuk neki, hogy ő kapott egy kiskutyát, azért, hogy ne unatkozzon egész álló nap, amikor mi dolgozunk.
Szivem szerint én megtartanám a kicsit, de nem birok két kutyával. Együtt nem sétálhatnak, megtenni kétszer ugyanazokat a köröket pedig elég fárasztó. Főleg, egy húzósabb nap után. Ehhez jön még az, hogy a kicsi minden papirzsepit és csörgősebb papirt miszlikbe tép, a cipőket a lakás legkülönbözőbb részein rejti el, és folyton rajtam lóg. Valamiért vonzódnak hozzám a kutyák és a kisebb gyerekek – pedig én mindegyikükkel szemben rendkivül tartózkodó és távolságtartó vagyok. Ha leülök a géphez, kaparja a lábam, hogy vegyem fel. Ha hason fekszem az ágyon és úgy gépelek, akkor mellém hasal és fejét a gépre helyezi. Ha leszidom valamiért, lehajtja a fejét és oldalról pislog, vagy épp kimereszti a gülüszemeit és kérdően néz. A lényeg, hogy egy pillanatra sem mozdul mellőlem.
Igazi égetnivaló és manipulátor kutya. Ma kidobták a kispárnámat a teraszon keresztül az udvarra. Pöttyös magától sosem csinálna ilyet.
…mégis csak a Pöttyös az igazi:)
igy van, Jázmin. Pedig imádnivaló kis barom volt
Majd most kiderül, hogy ‘igazi’ Pöttyös mennyire tanulékony.