marlen

Épp azon gondolkodtam, nézve a ballagók menetét, hogy mi mindenre emlékszem a saját ballagásomból …. mikor szomorúan és megdöbbenve konstatáltam, hogy semmire…Tudom, hogy előtte napokig nem tudtam aludni, s a csütörtöki szerenádot ki kellett hagynom, viszont J. nyulára, amelyik aznap ugrott ki a ház ablakán és halt meg, mikor előtte egy nappal, és a szerenád után dobta őt a barátja – teljesen tisztán…Emlékszem a hangosan ketyegő órájára is, miközben sirva elmesélte a történetet,  a nővére szobájában a rengeteg szárazvirágra, mely egy temető képzetét keltette….De maga a napja: teljesen kiesett. Nem tudom, hogy a gimiben vonultunk-e egyáltalán vagy csak az udvaron, milyen műsor volt, sütött-e  a nap vagy szakadt az eső, beszélt-e az igazgatónő, milyen ruhát viseltem (bár gondolom az egyenruha-matrózblúzt), kik voltak a vendégeim – és ez megijeszt.

Vajon történt-e valami aznap, amiért a tudatom leblokkolja az emlékeket?

Istenem, mióta várok már erre a hirre! Ugye, tényleg igaz?

“a Sziget és a Vodafone itt jelenti be, hogy külön jegyet vezetnek be, amit a parkolási díjhoz hasonlóan mobiltelefonnal lehetne fizetni, ráadásul nem napra vagy a teljes rendezvényre szólna, hanem percalapon számláznának. Vagyis a fesztiválozó csak annyit fizetne, amennyi időt a rendezvény területén eltölt. Információink szerint a szolgáltatást nemcsak Vodafone-előfizetők érhetnék el, bármely szolgáltató telefonjáról lehetne ilyen jegyet vásárolni.”

Ha lenne bennem még civil kurázsi (mint ahogyan már nincs, az elmúlt pár évben szépen kiölték) és tudnám, hogy nem feleslegesen csinálok pluszmunkát számomra kedves és fontos embereknek, azonnal visszaküldeném a kapott megalázó 2547Ft-os szakkönyvtámogatást. 

Inkább ne adták volna. Ha a megalázás volt a cél, egy utolsó döfés a pedagógustársadalomnak, akkor gratulálok! Köszönjük!

Jót mosolyogtam magamban, mikor megtudtam, hogy már lecsekkoltak facebook-on. Ezek után én is beirtam saját nevemet a Google-be, igy tudom, hogy nem engem ad ki a legnagyobb közösségi oldal. Elképzeltem, mekkora meglepetés lesz, mikor egy fekete, nagyon karakteres arcú nő helyett engem pillantanak meg – remélem, nem leszek nagy csalódás. 

Mert  a saját farkába harapó  kigyó vagyunk mi: ők csinálják, Esterházy ezért rajong, én meg Esterházyért.

Csak azt szeretném tudni, hogy a lacika9-nek a freemail-re cimzett, Kiss Tünde által küldött levél, mely anyák napi verseket tartalmaz a nagyi köszöntésére, hogy került az én gmail-es postafiókomba?! Egyáltalán ki az a Kiss Tünde, és ki az a lacika9????

Carey Mulligan jó szinésznő, és remélem sohasem akar majd Audrey Hephurn lenni. Lehetne akár új diva is, hiszen nagyot alakit az Egy lányról cimű filmben, mely újabb Nick Hornby forgatókönyv, s igy ha olvastunk/láttunk a szerzőtől bármit, ez a sztori is ismerős lesz. Bármennyire is kedvelem az angol filmeket, ez most tizenkettő egy tucat lett, hiába Molina és Mulligan. Intellektuális, szeretnivaló, jazz és Párizs-rajongóknak egyenesen kötelező – de, azért többet vártam.

Nem igy Párkánytól, mely most is elbüvőlő volt. Dunakanyar, juhtúrós sztrapacska, Deli csoki, Zlaty Blazan, napsütés – ennél többet kivánni sem lehet!  S milyen fura: az első mezei szlovák Billában lehet kapni a szusikészités minden kellékét! (Nálunk csak a Culinarisban vagy a Fővám téri kinai boltban.) Ezenkivül például aloe vera-befőttet is, amivel most talákoztam először.

Utunk során rengeteg virágárussal találkoztunk, s igy vásároltunk is  - hazaérkezve pedig  mindezt el is ültettük. Igy az erkélyeken most már itt virul kilenc tő muskátli, hat begónia, hat árvácska, hat büdöske, három törpepetúnia, továbbá felakasztva egy folyó petúnia és egy hatalmas (életemben nem láttam még ekkorát) bokor törpeárvácska. Persze, két idióta feketerigónk örömmel vette a friss zöld beszerzésését, igy ma reggel mig lippi aludt, árnyjátékként csöndben figyelhettem, hogyan csipdesik a leveleket. 

Ma reggel szavaztunk, majd kettem megtartottuk saját medvehagyma-fesztiválunkat. Minden ételben volt belőle: a tavaszi hagymalevesben (fok-, új-, vörös-, és fehérhagyma barátjával egyetemben), a húspácban, a héjában sült krumpli olajában, és a tavaszi salátában is. Gondoltam, rakok lippi palacsintájába is, de aztán mégsem. 

Végül csináltunk olivaolajos medvehagymát is az eljövendő időkre. Most pedig kiváncsian várjuk az estét.

A medvehagymás pogácsa azért hiányzik….

embedded by Embedded Video

Ha már az első köztársasági elnöknő nem is, de a dolgok jelenlegi állása szerint életemben először érettségi elnök leszek. Akartam irni, hogy reszkess Zugló, de közben rájöttem, én jobban parázok.

Még mindig ideges leszek, ha arra az anyukára gondolok, aki hétfőn jelentette meg hirdetését, amelyben s.o.s.!, azonnal keres fiatal csivava kant, mert aznap délután elgázolta egy autó négyéves gyermekének kutyáját az ő gondatlanságából, és nem akarta, hogy ezzel szembesülnie kelljen a kislánynak. Én hullafáradtan este fél kilenckor értem haza, megláttam az ő félórával előtte feltett hirdetését, és tárcsáztam. Elmondtam,  milyen “nagyszerű” a szerencsétlenségben az, hogy mi viszont épp találtunk egyet, mintha csak helyet csinált volna egyik a másiknak. A háttérben bőgött a kislánya, és azt hajtogatta, ne adják el az ő Jocóját. Azt is felajánlottam, hogy elszállitjuk neki, pedig Győr mellett laknak. 

Lediktáltam a honlap cimét, elmentette a számomat, és megállapodtunk, hogy keres.

Könnyen kitalálható: azóta sem hivott. Én komolyan nem értem az ilyen embereket! És amit nem tudok megérteni, attól irgalmatlanul dühös leszek….

Örömmel mondhatom, hogy Speedynek van új gazdája, e percekben épp Ludas felé tartanak együtt egy családi házba, ahol egy másik kiskutya várja őket:) 

Kedvenc versenyem úgy megváltozott, hogy alig ismertem rá. Outsiderből mainstream lett, professzionális, elvesztette spontaneitását,  jövőbeli műemberekkel, kiosztmányokkal, frázispuffogtatással, kimódolt szövegekkel. Már nem az én világom. Azért holnap még belefér a LÜ, az AB és az Ombudsmani Hivatal.

Mióta a kicsi itt van, Pöttyös n sebességről n+1000-re kapcsolt, én pedig  folyton azon aggódom, hogy emiatt kap majd szivinfarktust. Nem jönnek túl jól ki egymással,  nagy a féltékenység, de nincs vész.  Pöttyös okos kutya és még el is magyaráztuk neki, hogy ő kapott egy kiskutyát, azért, hogy ne unatkozzon egész álló nap, amikor mi dolgozunk.

Szivem szerint én megtartanám a kicsit, de nem birok két kutyával. Együtt nem sétálhatnak, megtenni kétszer ugyanazokat a köröket pedig elég fárasztó. Főleg, egy húzósabb nap után. Ehhez jön még az, hogy a kicsi minden papirzsepit és csörgősebb papirt miszlikbe tép, a cipőket  a lakás legkülönbözőbb részein rejti el, és folyton rajtam lóg. Valamiért vonzódnak hozzám a kutyák és a kisebb gyerekek – pedig én mindegyikükkel szemben rendkivül tartózkodó és távolságtartó vagyok. Ha leülök a géphez, kaparja a lábam, hogy vegyem fel. Ha hason fekszem az ágyon és úgy gépelek, akkor mellém hasal és fejét a gépre helyezi. Ha leszidom valamiért, lehajtja a fejét és oldalról pislog, vagy épp kimereszti a gülüszemeit és kérdően néz. A lényeg, hogy egy pillanatra sem mozdul mellőlem. 

Igazi égetnivaló és manipulátor kutya. Ma kidobták a kispárnámat a teraszon keresztül az udvarra. Pöttyös magától sosem csinálna ilyet.

Ma délután újabb kutyus került az életünkbe,  aki ideiglenesen a “Speedy” nevet kapta általunk, mozgékonyságára utalva ezzel. Mivel a környéken sosem láttuk még, feltételezzük, hogy újabb kitett kutya, mint volt annak idején Marci. Fajtiszta csivava fiú, kb. 2 éves lehet, imád fürödni, hihetetlenül gyorsan alkalmazkodik, valószinüleg öleb lehetett. Nagyon jó állapotban van, frissen nyirva a szőre, mégis gazdát keresünk neki, pedig imádnivaló! Kérünk mindenkit, ahová csak tudja, tegye ki ezt, segitsen gazdit keresni Speedy-nek! 

A hosszú-, vagy rövid ujjal, kézelővel és gallérral, gombokkal rendelkező ruhadarabot mióta hivják “blúznak” a nőknél? A blúz az nem pamutból készült és belebújós? Miért néz rám minden eladó értetlenül és kisér a férfiruhákhoz, ha “inget” akarok vásárolni?! Női ing az nem létezik?!

“Hideg akartam volna maradni. De nem lehetett.” – irja Füst Milán, mikor Boldogtalanok cimű naturalista szindarabját kilenc év után bemutatták.Igy voltam én is tegnap a Radnótiban, már előre szoktattam magam az érzelmi kivülálláshoz – dehát nem lehetett. Megviselt, megterhelt, megzavart, nyugtalanitott, elgondolkodtatott. Nem lettem jobban tőle. Pedig közhelyes történetet láttunk, ilyen az életünk, ám a közhelyek mindig nagy igazságtartalommal birnak.  Zseniális előadás.

Leszámitva egy-két Skodát és Citroent, nekem kizárólag az angol autók jöttek be az Oldtimer Expon, hiába voltak ott a gyönyörű és hatalmas ámerrrikkkai benzinzabáló csodák. Mégis, egy német autóval estem szerelembe, ime:

Egy ilyet nekem, de azonnal!:)

Békásmegyer foglya vagyok ma délután, gondolkodtam, mit is csinálhatnék? Elindultam shoppingolni. ez a kifejezés nem kicsit sántít, ugyanis Békáson ez a “A” illetve a “B” kínai boltot jelenti, esetleg szóba jöhet még a piac. Maradtam az “A” kínai boltnál. Óriási tömeg, új áru érkezett. Nagyon családias, mindenki ismer mindenkit, van, aki kajál, mások csak beszélgetnek.  Mivel nem ismerem a bolt gondola-elrendezését, többször is rendre utasítanak, ha elkalandozom. Jó ez a figyelmesség, mintha egy nagy család tagja lennék, olyan kedves, barátságos mindenki. Tartozhatnék akár ide is, gondolom. Közben új ismerős csatlakozik a csoporthoz, hangos “heil Hitler”-kiáltás harsan fel érkeztekor, majd széles, jókedvű röhögés szakad ki a többiekből. Továbbsétálok a cipős részleghez, ígéretes az a napsárga balerinacipő, kár, hogy a párjának régen nyoma veszett. Új információkkal gazdagodom. Megtudom, hogy “aziwiw” már divatjamúlt, most mindenki a “fászbúk”-ra tart, ahol az is gazdag lehet a “Farm”-on, akinek egyébként semmije sincs, sajnos. Épp most vettem két birtokot, állandóan ezen lógok, hallom a háttérből. Ekkor fogom menekülőre, de még vissza kell jönnöm, kártyát nem fogadnak el. Megértem, az a biztos, ami megfogható, tapintható, az már el nem szalad, gondok nem adódnak belőle. Visszajövök, s a csoda megtörténik. Ismerősként üdvözöl a Maauuunika-show világa.

Jaj, istenem, hogy lehet itt élni. Elnézést minden békási olvasótól.

 Drága Palomától díjat kaptam, amit először kapásból született feleségnek olvastam, de aztán rájöttem, hogy ennél sokkal komolyabb neve van, s akkor kicsit kétségbe is estem, ugyanis nagyzolónak és fennhéjárrzónak érzem. Magamat, pedig minden szerénytelenség nélkül érdemtelennek rá, ugyanis én megtanultam írni, semmiképpen sem ösztönösen csinálom. (Ha ezért kaptam.) Ez is egy szerénytelen kijelentés volt, de hosszú idő kellett, amíg az emós túlkapásaimat, szentimentalista-biedermeir érzelmességemet kigyomláltam. Ez idegesített a legjobban a saját írásaimban.

Megtanultam virágnyelven kommunikálni, s ezt tartom a legfontosabbnak. Tanultam, nem ösztönös, mint mondottam. Akkor lássuk!

1. Ha valaki adja, én elfogadom, ellenvetés nélkül.
2. A logót kirakom a blogomba.
3. A szabályzatot kirakom a blogomba.
4. Megnevezek hat másik blogot, akiknek átadom a címet:
5. Kitöltöm a tesztet (inkább kérdőív, vagy mifene.- a szerk.), és kirakom a    blogomba.
6. Megnevezem, hogy kitől és mikor kaptam, és nagy, színes betűkkel   kirakom a blogomba.

név: Ildi

becenév: mindenkinek más:)

születési hely: Miskolc

magasság:170 cm

névnap: március 10.

foglalkozás: tanár

testvérek: nincs

anyanyelv:magyar

beszélt nyelvek:magyar, angol

gyűjtemény:cipő, táska, könyv, bizsu, sosem hordott ruhák, medvék, hülye, mások által nem létezőnek mondott szavak

cipőméret:39

iskola: Miskolc Egyetem, Államigazgatási Főiskola, ELTE

kedvencek: svájci-német dekadens-decens csokikák, fagyi, nápolyi pizza, wellnessfürdők, kávéházak, mozik, szecesszió, napfény

zsebpénz: ezt nem értem

álom: ritkák, többnyire csak ismétlődő rémálmok

háziállatok:Pöttyös, Marci, Eddie, Milo, Nyivák

Adom tovább: 

Janinak, a csodálatos természetfotóiért,

a férjemnek, mert nála sokoldalúbb, tehetségesebb emberrel még sosem találkoztam, 

drc-nek, a politikai éléslátásáért, és korrekt elemzéséiért,

thomasnak, a politikai éléslátásért és a humoráért,

Levee-nek a politikai éléslátásáért és a kimerítő, tartalmas, érdekfeszítő posztjaiért, 

csibikének, mert  olyan jól menedzseli az életét, hogy tanítani kellene.

A HSM, Hannah Montana, a Camp Rock nem okoztak gondot. Rajongott értük, elkezdett táncolni, kiderült, hogy tehetséges – csak a nyálas pasit és a vinnyogó lányt kellett elviselni. De, ez most más. Új kedvenc van, és vele együtt új gond. Twilight. Ami nemcsak filmen, hanem könyvben is létezik, és ő el akarja olvasni. Mi nagyon nem akarjuk. Illetve lippi még nem tudja mit akar,  én azok után, hogy végigolvastam a neten fellelhető összes idézetet a könyvből, majd lejött Readerben, hogy a könyvesblogok sem ajánlják – minden idegemmel tiltakozom ellene. De, nem váltunk-e ki belőle ellenkezést és dacot, hogy “megtiltunk” valamit, amit a többieknek megengednek? Milyen érveket lehet felhozni az elolvasás ellen? Elemezzem neki irodalmár szemmel? Nem hiszem, hogy egy 11 éves kislányt meghatna….

Ti megvennétek neki a könyvet? Hagynátok elolvasni? Mit mondanátok neki? 

Ottlik korában még súlya, tőkesúlya volt tengerre épült életünk hajójának, hogy végül elérkezhessünk  a Memphis cigaretta elszivásának helyet adó konkrét hajóhoz, mely épp a Dunán ring,  a vesztes mohácsi csata 400. évfordulóján. Szabadnak éreztük végre magunkat.

Mégis, a legboldogabb pillanataink egyikében is csak  ehhez hasonlók jártak a fejünkben, E/3.-ban beszélve magunkról, hiszen objektivan láttuk a helyzetet: ” Önző volt, nem szedte össze magát. Pedig csak egy picikét kellett volna erőt vennie a hülye természetén, egyéni nemtetszésein, a kedvünkért.”

Korlátoztuk magunkat a barátaink kedvéért. De, felmerült bennünk: lehetünk-e igy szabadok? Van szabadság a korlátokon belül is, vagy csak a határ átlépése jelent valamit is? A barátság felelősség is?!

….ezeken töprengtünk nézve a süllyedő roncsokat…

Majd vállat vontunk, s úgy döntöttünk: ez is csak egy vesztes csata, melyet megünneplünk valamikor, s   korunkban már nem épülnek a fentebbi szilárd alapra a hajók. Igy jobban járunk, ha csak uszadékfák vagyunk, melyek mindig fennmaradnak, sodródva az árral. Messzire eljuthatunk igy.

A többi már nem a mi gondunk.

Istenem, ha még Örkény élne, milyen csodálatos tragikomédiát irhatna ebből a mai napból, melynek ki tudja mikor lesz vége…

Feledni a péntek estét, és megünnepelni végre a férjem névnapját mentünk a Leányfaluban található Határcsárda nevű hal-és vadcsárdába – s nem csalódtunk.  Régi, szépen rendbehozott, tiszta épület, fehér és zöld szinekkel, horgolt függönyökkel, hatalmas belsővel, melyet szemöldökgerendák és fa csillárok tagolnak. Az ablakon kitekintve a Duna, szemben a szigetmonostori komp. 

Cimbalmos és hegedűs szolgáltat élőzenét, mely egyáltalán nem zavaró, miközben a halászlére várakozva házi bodzaszörpöt iszogatunk. Az ételek  mennyeik:  a halászlé tűzforró, nem csipős (pedig én imádom a csipőset), a májgaluska finoman fűszerezett, az őzpörkölt omlós, a camemberttel és körtével töltött rántott szarvas pedig inycsiklandozó, a tejfölös uborka egészen kiváló.

Hatalmas adagok, normális áron, kedves pincérnő, majd utána egy kellemes séta a zöldben, a Dunaparton – s visszanyerem hitem a magyar gasztronómiában.

(a fotók kicsit torzak, megnyúltak, nem volt kedvem már vágni)

A Bones legújabb részében az áldozat bérlevéliró, vagyis mások helyett irja meg hivatalos és szerelmes leveleit, és kimondottan jól keres vele. Igen, azt hiszem, ez nekem való kiegészitő munka lenne, ha volna rá kereslet.

Általános iskolában körülbelül egy perc alatt oldottam meg a feladatokat, majd látványosan unatkozni kezdtem, és zavartam társaimat. Nem értettem, hogy mit piszmognak annyit, hiszen egyszerű a dolog: gyorsan megoldani, majd lehet mással foglalkozni! Mikor kisebb voltam, alsótagozatos, akkor kisétáltam a tanári asztalhoz, megnéztem, hogy stimmel-e a megoldásom, ha igy volt, gyorsan kerestem valami más elfoglaltságot.

Mai fejjel tudom, hogy valószinüleg hiperaktiv lehettem, de ez elmúlt, felsőtagozatban már csöndben maradtam, gimnáziumban elővettem a könyveimet, egyetemen egy-két unalmasabb óra után már be sem jártam – szocializált a társadalom, és próbáltam beilleszkedni.

De, mindig és folytonosan unatkoztam. Mindenki azzal jött, hogy legyen valami hobbim! Hobbim?!  Hiszen van nekem hobbim, ami ráadásul a munkám is – én könyvekkel foglalkozom, melyrel mások csak a szabadidejükben érnek rá. Ez rendkivül megbonyolitja a helyzetet. Ma már tudom, sosem szabad olyan munkát/hivatást választani, mely egyben a kedvtelésünk is.

Visszatérve a hobbira, rájöttem, hogy ez nem is olyan egyszerű egy gyors, maximalista embernek! Választottam egyet, gyorsan legyártottam x darabot belőle, majd azt kérdeztem magamatól: “Ó, te jó ég: ez a hobbi?! Ez is olyan unalmas, mint a többi!”

Kipróbáltam én már sokmindent. Festettem, batikoltam, montázs-és dekupázstechnikát, virágkötést, diszcsomagolást, ólomüveg-, és ékszerkészitést, satöbbi, satöbbi, satöbbi. Még talán legtovább ezt a “blogot” csinálom, immáron három és fél éve térek vissza ide.

Mert a hobbinak ugye az a célja, hogy kikapcsolja az embert, de én csak idegesebb lettem attól, hogy pillanatok alatt készen vagyok.

Rettenetesen szenvedtem, hogy nekem még egy ilyen egyszerű dolog, mint a hobbiválasztás sem megy, és rettenetesen irigyeltem például lippit, mert neki például ott van a fotózás, a gitározás, a zeneszerzés, a sorozatai, a régi autók iránti rajongása.

De. most találtam valamit, ami leköt: a sütést. Csak azt nem tudom, hogy lehet valakinek a sütés a hobbija?! És ki eszi meg  a rengeteg elkészitett darabot?!

Az Oktogonon lévő Friday’s-nál undoritóbb helyen még nem jártam. Üvöltő zene, pincérnő, aki végigjárja a shake-et iszogató fiatal párokat, hogy nem akarnak-e mégis vacsorát rendelni, a választás lehetőségét meg sem adó 3-4 ezer forintos árak, borzalmas leves – a világ legsznobabb helye. Először jártam benne, de utoljára is – taszitó az egész.

Bájos film.  Zoey Deschanel (hajrá Bones-tesók!) mint az új Amelie és Annie Hall egy indie sagában. Az európai nagy rendezők (Truffaut és Bergman) előtti tisztelgés, de azért jót mulatunk azon, hogy ők mennyire komolyan vették még magukat. Itt semmi sem komoly, felbukkannak a Pop, csajok, satöbbi és a Notting Hill-diszletei, nagy tanulságok nincsenek, maximum annyi, hogy Summer után csak Autumn jöhet, s közben még arról az alapigazságról sem feledkezik meg a film, hogy a  kerti törpék SOSEM küldenek képeslapot sehonnét.

Sose higgyetek a mindentudó recepteknek, hazudnak mind – csak a lényeget nem mondják el!  Az apró, pici részleteket, melyek leegyszerűsitik a dolgokat. Mindegyik ködösit, boszorkányságnak állitva a legegyszerűbbet, már-már költészetté lényegitve, cukormázzal bevonva az egyszerű kémiai folyamatokat. Szóval, ha ott a recept, csináljátok meg! Ha hiányzik valami, ne féljetek körülnézni a spájzban és pótolni, helyettesiteni valamivel! Ha ahhoz van kedvetek, tegyetek hozzá a recepthez  - bármi jó kisülhet belőle! (most szó szerint értve:)

Én például lazán belenyomtam a kenyérsütő tönkölybúza-lisztet az almás csokoládétortába, mikor elfogyott a finomliszt. Volt itthon rengeteg 70%-os csokoládé, az eredeti recept tiltása ellenére belereszeltem másfél táblát. Nem mondom, rettenenetesen megijedtem, mikor a lakás gomolygott a füsttől, de józan ésszel tudtam, hogy nincs semmi baj, csak túl sokáig sült a csoki. Féltem, hogy teljesen megkeseredett, de csak finomabb lett – mind a két torta az utolsó morzsáig elfogyott. Ma már újat kellett sütni. De, most már örömmel és boldogan sütök, elmúlt belőlem a méricskélés láza, a cukrászboltokban található sütiknek megfelelés vágya.

Úgy döntöttünk, kihagyjuk az autópályát, s a régi szép időkre nosztalgiával gondolva – a hármas úton jöttünk Miskolctól Gyöngyösig. Igaz, igy majdnem duplájára nőtt az utazási idő, de mindenért kárpótolt, hogy az árokparton, a bozótosban, Nyékládháza határában hatalmas szentgyörgyvirág réteket láttunk, illatuk teljesen betöltötte a levegőt. Végre ismét megtaláltam őket!

Már csak fehércseresznyét kellene lelnem valahol.