Gondolom, mindenki emlékszik a Ponyvaregény azon jelenetére, mikor Mia Wallace felteszi John Travoltának a kérdést: “Elvis vagy a The Beatles?” Travolta persze Elvist választja, és kezdődhet a tánc. Én sose értettem, hogyan lehet Elvis-t választani – de, a kérdésfeltevés módja érdekes. Adott két, full más stílusban utazó nagyság, egyetlen közös pontjuk a zene. Tudom, John Lennon imádta Elvis-t, de ez akkor is komoly választás, valódi döntés egy kiélezett szituációban.
Azóta gyakran teszek fel ilyen kérdéseket, ha valakit jobban meg szeretnék ismerni. Nem gondolom előre végig a kérdéseket; mindig a helyzet adja. Legutóbb a Friends nézése közben sokkoltam ezzel a gyöngyszemmel: Te kit választanál: Aniston vagy Jolie? Ugye, két teljesen különböző karakter, metszéspontban Brad Pitt-tel. Két tündérmese, egy közös hőssel.
Én Aniston-t választanám, ma már habozás nélkül. Nem volt ez mindig így. Lenyűgözött a Jolie-ból áradó őserő, nyers érzékiség, a szépsége, vadsága – aki látta a Kifutó a semmibe, Útvesztőben című filmeket, tudja miről beszélek. Jennyvel nem tudtam mit kezdeni, persze e nélkül is feltétlenül imádtam a Friends-t, jókat derültem Ross-szal a hülyeségeiken, és drukkoltam, hogy két ennyire összeillő ember mikor jön már végre össze. Láttam, hogy szép – de nem fogott meg.
Aztán véget ért a tündérmese Brad Pitt-tel. És Jenny hallgatott. Fél évig bírta, hogy egyetlen interjút sem adott, nem kommunikált. 2005 augusztusában aztán megszólalt: adott egyetlen nagy, mélyinterjút a Vanity Fair-nek. Emlékszem, Brüsszelbe repültem éppen, és mindenki VF-et vásárolt.
És akkor megtanultam becsülni Aniston-t. A humorát, az öniróniáját, a megbocsátást, a nagyvonalúságát és sokadszor is a humorát, a humorát, a humorát. Mindezt úgy, hogy végig komoly volt, bölcs és egyetlen sértő szó nem hangzott el Pittről.
Akkor jöttem rá, hogy több van ebben a nőben, mint amit mutat. Azóta feltétlenül imádom: a normális, csak épp egy leheletnyi luxussal rendelkező ruhatárát, a minimalista egyszerűséget, a letisztultságot. Everybody loves Jenny. Vagy nektek inkább Jolie?
Mivel Thomas azt mondta:csaltam a hetedikkel, ezért kaptam bónuszt. Nos, akkor a hetedik ismét:
A világ legszebb, legromantikusabb dolgai közé tartoznak, mikor:
1. a szerelmem öreg bluesokat játszik csak nekem,
2.éjjel egy játszótéri hintában beszélgetve görögdinnyét eszem vele,
3. lerajzol engem emlékezetből….Nagyon meg vagyok hatva:)
És akkor meg is kérdezem: kinek mi (volt) a legromantikusabb élménye?:)
Vajon miért van az, hogy mielőtt meghozok egy döntést – mely további életem alakulását döntően befolyásolja – mindig elcsendesedem, kikapcsolok minden zajkeltő elemet (ó, áldott technika) és órákig ülök a kádban, csak a gondolataimra figyelve, s mire a mécsesek leégnek: meghozom a döntést? Racionálisat, melytől nem leszek felszabadult és vidám. Ilyen: minden körülményt mérlegelve az általam legoptimálisabbnak vélt, legkevesebb érdeket sértő döntést.
Eleink ugyanezt tették a rituális fürdőkkel. Civilizált világban élünk történelem előtti ösztönökkel.
