marlen

Nefi felkérésének eleget téve, íme a kilences lista, tehát kedvenc könyvek. Ami azért nehéz, mert mégicsak ezzel foglalkozom, így nincs olyan könyv, melyben ne tudnék azonosulási pontokat, szépséget találni. Erőteljesen szelektálnom kellett, sajnos.

1. J. D. Salinger: Zabhegyező – kell magyaráznom, hogy miért?:) Naaa…szerintem minden kamasz első meghatározó alapkönyve, Holden Caulfield csodálatos. Vadkacsák, Centrál Park, szarvaslövő sapka etc. Világraébresztés.

2. Stendhal: Vörös és fekete – az egyik legszebben felépített, a katedrálisokhoz hasonló mű, tetején a zárókövel. Úgy modern, hogy megmarad a saját korában. A Julien Sorel-ek ma is köztünk élnek, és minden manírjuk, megjátszásuk ellenére szeretjük őket, és minden szimpátiánk az övék. Kell a kemény felszín, hogy annál csodálatosabb legyen amikor az ember felfedezi a mélységet.

3. Dosztojevszkij: A Karamazovok- az egész életmű összegzése, Aljosa Karamazov és Zoszima párbeszédei az életről, az emberi lélek legmélyebb bugyra, a fény – árnyék harca, a megkísértés, hogy adjuk át magunkat a gonosznak, és miután átadtuk: mit is kezdjünk magunkkal? Mi a mi utunk ebben a világban?

4. Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita – szavak, szavak szelektálás nélkül: az értelmiségi ember legnagyobb bűne: a gyávaság, Pilátus szenvedései, Hontalan Iván, a macska, holdsugárösvény … “Szabad vagy!”

5. Robert Musil: Törless iskolaévei – az imaginárius számok, a kettős gondolatok, a választás félelme, helykeresés, agresszió és szexualitás, vörös kamra, művészet és polgárlét, megnyugvás helyett elfogadás, beletörődés.

6. Csáth Géza: Mesék, amelyek rosszul végződnek – hadd ne kelljen novellát választanom…őt kutatom, a gyermek motívumát: ingadozásait, választásait, a sebészi késsel leválasztott húst a csontokról, viviszekció, anyagyilkosság, fekete csönd, béka – élveboncolás…

7. Ottlik Géza: Iskola a határon – van még, aki nem erre tippelne?:) Mit mondjak még róla? Mit nem mondtam még el róla? Hogy ki vagyok én a srácok közül? Hogy Medve vagyok, de Bébé szeretnék lenni, miközben Szeredyt játszom minden nap? Hogy nincs eszközöm a kommunikációra? Hogy csökevényesek a megnyilvánulásaim? Hogy töprengek a Lukács fürdő uszodalépcsején, és a szabadság az mámor, de teher is? Hogyan kommentáljam saját magamat?

8. Thomas Mann: A varázshegy – esszé, filozófia, és a fentebbi szavak. Lehet, hogy kieshetnek az ember életéből évek, amikor tehetetlenül hányódik és még a vívódásig sem jut el? Lehet, hogy az igazi szerelem soha nem válhat valóra? Lehet, hogy egyetlen pillanat alatt mégis összeállhat az élet gyémánttengelye, és mikor lejövünk a hegyről, miénk lesz a harmónia? Te kit választánál? Settembrinit, Naphtát vagy Mme Chauchat -át? Lehet, hogy te vagy Hans Castorp?

9. Kosztolányi Dezső: Esti Kornél – indulj dalom, drága dalom, légy te a minden. Vagy a semmi. Mégis a minden. Utazzd be a Európát, Budapesttől a tengerig, tedd mag magadban ugyanezt az utat: lássuk a tükör előtt – mégis kit látsz majd halálod óráján? Ki az alteregód?

Nem igazság ez. Semmit sem írtam még a kortárs írókról, pedig nagyon jók. Néhány motívumra felfűzhető az egész életem.

Passzolom tovább Lizsének, Bonyinak, Gusnak, Janinak, Stellának, Dórinak, exortusnak, nyanyanyának, PRObertnek.