.…tegnap este a Vegetáriumban arra jöttem rá tápiókapuding kanalazás és beszélgetés közben, hogy az irodalom története három egyszerű mondattal leírható:
1. Semmi sincs meg. (abszolút hiány)
2. Minden nincs meg. (részleges hiány)
3. Minden megvan. (a teljesség felé)
A változás a 19. század végén jelentkezik, és a 3. pont kiteljesítése Ottlik Géza nevéhez köthető. Az Iskola a határon -mint a posztmodern első regénye – remekmű, mely, több mint tíz évighevert a fiókban, kiadatlanul, ugyanis senki sem vállalkozott, hogy egyILYEN művel bukjon. Az, hogy az ovasóközönség egyáltalán megismerhette,Esterházy Péternek köszönhető 1982-ben, mikor a Mozgó Világbanzseniként aposztrofálja Ottlikot, és LEMÁSOLJA a 472 oldalos regényt,az író iránti tiszteletből. S, hogy mi volt a probléma ezzel anemregénnyel?
Nos, az Iskola a határon minden,csak nem regény.Egyetlen szabályt sem tart be, amit írótól elvárnánk -talán pontosan azért, mert kizárólagosan egyetlen dologról szól: a szabadságról.
Éppezért, mivel egyetlen -mindenki számára másképpen értelmezendő fogalmatpróbál meg definiálni – nem érvényesek rá a hagyományos értelmezésikategóriák sem. Felülírja azokat – mondhatni, újrateremti az irodalmat,mely elsősorban ugye a nyelvben létezik. Nos, épp itt a baj. A műbenszinte senki sem tud beszélni, minden megnyilatkozás a hiányra épül,gyakorlatilag visszatérünk az emberiség ősállapotában használtmondatszókhoz illetve az egyetemes kifejezési nyelvhez: a zenéhez. Akimesélhetne: halott, aki kommentálhatna: nem teszi, csak jelzésértékűgesztusokat használ, aki pedig a történet elmesélésre hivatott – nos, őfecseg és csupa lényegtelen információval járul hozzá a narrációhoz.Lényegtelen lenne?! Mivel, a szabadságról van szó, a regényben semmisem lényegtelen – csak épp az elbeszélés nehézségekbe ütközik.
Eljutunka nyelv teljes szétroncsolásáig, úgy, hogy közben mégis elmondunkmindent. Mintha csak a 470 oldal előkészület lenne arra az utolsó kétoldalra, mikor mintegy zárókőként a katedrális tetejére illeszti Ottlika legfontosabbat: nincs más dolgunk,mint boldognak lenni – és, hogy minden megvan. Miközben gyakorlatilag semmi sem történik, a minden elmondása a cél – és ez a lebegés a mű legnagyobb érdeme.
Hogy miért az Iskola a határon?
1.az irodalom 90%-a betegségről, bajról, tragédiáról, szenvedésről szól- és valahogyan ebből kellene kivenni a boldogság ízét. Szóval,miközben Olvasónkat a boldogságra tanítanánk – folyton epébe haraptatjuk. A mű nem elrettentő példákkal érvel a boldogság mellett.
2. ez az első regény, amelyben nem halnak meg tragikus halállal a hősök
3.minden fogság ellenére is derűs regény, melyben elmondatnak szavaknélkül is az élethez szükséges mondatok – Válaszd az életet!(Trainspotting-áthallás) A fogság idején (és ez konkrét és átvittkategória is) szinte kategórikus imperatívusz a boldognak/boldoggálevés.
4. Itt ismerhető meg igazán a barátság minden jelentésrétege, mely a léthez való másfajta viszonyról szól: igazodási pontokat jelöl ki.
